Befejeztem végre ezt a könyvet. Lassan egy éve olvastam. Ennek egyrészről az az oka, hogy párhuzamosan sok könyvet olvasok, másrészről az idő mindig veszélyes tényező nálam, és a jó könyveket szeretem húzni és kiélvezni, mert sajnálom, ha elfogynak és vége lesz. Persze vannak olyanok, amelyeket nem olyan jók és azért olvasom őket lassan. De ez a könyv nagyon érdekes és egyben megrendítő, szomorú, de reménykeltő.

Nem nagyon lehet átfogóan írni róla, mert olyan sokrétű és az információtartalma hatalmas. Szerintem lényege nem maga a globalizáció, mint azt olyan sokan gondolják, hanem az információs társadalom hatása a gazdaságra és a társadalomra, amely egyrészt kiegyenlíti az erőviszonyokat, másrészt szakadékot képez. A lapos világ lehetőség és gátló tényező, felhasználható jóra és rosszra. Csak rajtunk, embereken függ, hogy hogyan lesz tovább. Sok mindent ki lehetne emelni, de mégis most én egyetlen részt idéznék belőle.

Éveken át kritizáltam a Microsoft egyes üzleti lépéseit és egy szót sem bántam meg abból, amit a cég bizonyos versenyellenes taktikáival kapcsolatban leírtam. De igen nagy hatással volt rám Gates személyes felelőségvállalása, hogy pénzt és energiát áldozott az elmaradottakra. Kétszer beszéltem Gatesszel, mindkétszer erről a kérdésről akart leginkább beszélni, és ez az a kérdés, amelyről a legszenvedélyesebben beszél.

- Senki nem áldoz a másik hárommilliárd emberre – mondja Gates. – Egy becslés szerint az Egyesült Államokban ma egy élet megmentése 5-6 millió dollárba kerül és erre hajlandó a társadalmunk áldozni. Az Egyesült Államokon kívül kevesebb, mint 100 dollárból meg lehet menteni egy életet. Vajon hányan hajlandók erre áldozni? Ha csak idő kérdése lenne, ha tudnánk, hogy húsz-harminc év múlva a többiek utolérnek minket, akkor örömmel lehetne kijelenteni, hogy a világ lapos. De az a valós helyzet, hogy ez a 3 milliárd ember csapdába rekedt, és talán soha nem jutnak be a jóra vivő körbe, nem lépnek be az oktatás, a jobb egészségügyi ellátás, a kapitalizmus, a jogrend és az anyagi gyarapodás útjára… Aggódom, hogy csak a világ egyik fele lapos, a másik nem és ez így maradhat.

- Vegyük például a maláriát! A betegséget szúnyogok terjesztik. Jelenleg ebben a betegségben hal meg a legtöbb anya a világon. Miközben jóformán senki sem hal meg maláriában a fejlett világban, a fejlődő világban évente egymillió ember halát okozza a kór – közülük hétszázezer gyerek, a legtöbbjük afrikai. Az utóbbi húsz évben a malária okozta halálozások száma megduplázódott , mert a szúnyogok ellenállóvá váltak számos maláriaellenes szerre, és a kereskedelmi érdekeltségű gyógyszergyárak nem invesztálnak sokat az új maláriaellenes vakcinák kifejlesztésére, mert megítélésük szerint ezeknek nincs nyereséges piacuk.

Tudom, sokan úgy gondolják, hogy Gates puszta tényével rombolóan hat és volt, amikor én is így gondoltam. Huszonévesként a lázadás alaptermészetünk része. Ma már nem kívánok lázadni, hanem tenni szeretnék és már nem tipornám el azokat, akik ennek gátjai. Mindenkinek érdemes újraértékelni bizonyos időközönként alapelveit, hogy vajon azok mennyire jók és mennyire idomulnak azokhoz a célokhoz, amelyeket magunk elé tűzünk. Ez nem a célok feladását jelenti, hanem az eszközök gondos megválasztását.

Ezeken a dolgokon érdemes elgondolkoznunk. Mennyire félrevihet a profitorientált gondolkodásmód és mennyire kettészakítja a világot. Jó érzés, hogy vannak, akik ebben segíteni akarnak és nagyszerű dolognak tartom mindazt, amit a Bill & Melinda Gates Foundation tesz.

Néha elgondolkodom, hogy melyen jó lenne, egy ilyen alapítványnak dolgozni és azt hinni, hogy fontos amit teszek, hogy a mindennapi harcoknak vannak eredményei és értelme. Ebből a szemszögből annyira érdektelen mindaz, amit teszek. Nem érzem azt, hogy amit teszek hatással lenne bármire is. Ez nem egy jó érzés és valószínűleg meg kellene végre békélnem azzal, hogy nem vagyok olyan ember, aki olyan képességek birtokosa, amely valamely globális cél elérését könnyíti meg emberiség számára. el kell fogadnom, hogy középszerűségem alkotta börtönöm határain belül kell leélnem életem.

Nem ide tartozik — vagy talán mégis, de azon is elgondolkodtam többször, hogy mi lenne ha megin Eric Schmidt lenne a CEO, ott ahol dolgozom. Amikor legutóbb így történt, remek dolgok történtek. Hogy lesz-e megint ilyen, azt senki nem tudja…

meglepődtem, hogy milyen hamar elolvastam ezt a freddie mercury életének utolsó tíz évét felölelő könyvet. a queen volt az első zenekar, akiért nagyon tudtam rajongni és szinte mindent elolvastam velük kapcsolatban. freestone személyi asszisztense volt freddie-nek és rendkívül kellemesen ír. furcsa volt az ő szemszögéből követni a queen és freddie pályafutását. a másik oldalról nézve mások tűnnek fontosnak, ahol pedig tudtam kapcsolni az eseményeket.

például az egyik részben említi, hogy a milton keynes-i koncert előtti nap szeretője úgy megharapta freddie kezét, hogy az vérzett. majdnem lemondták a koncertet. és ekkor beugrott, hogy hoppá, nekem ez a koncert megvan. fogtam és betettem és meredten néztem freddie kezét, de semmi… kicsit csalódott voltam… majd a love of my life-nál közelről mutatják a kezeit és egy jó nagy bőrszínű tapasz volt a kérdéses helyen. milyen kis dolgok tudnak győzelmi mámort okozni, mi?

aztán amikor olvastam a save me videoklipjét forgatták, és a galamb nem akart a megfelelő helyre szállni, akkor fogtam a gitáromat és feljátszottam ezt a dalt. nyílván nyomába sem ér az eredetinek, de nagyon jól esett…

aki nem is meri az eredetit, annak még érdekes is lehet, aki viszont ismeri… nos “én kérek elnézést”…

queen: save me

mercury hihetetlen energiával dolgozott és az utolsó munkái mindenképpen zseniálisak (nem mintha a többi nem az lenne). úgy gondolta, hogy a barcelona című lemez lesz az utolsó munkája, szerencsére azonban még két és fél lemezt készített ezután. hihetetlen szenvedéllyel rajongott montserratért és ez kölcsönös volt. ezt a munkát áthatotta ez az egymás iránti mély tisztelet.

még azon a héten montserrat a londoni covert gardenben lépett fel, és természetesen meghívta freddie-t is. hatan néztük meg, köztük mike moran is. [...]
a megegyezés úgy szólt, hogy freddie megnézi az előadást, montserrat pedig viszonzásul ellátogat a házába, garden lodge-ba a műsor után. nagyon meglepődött, amikor a show vége előtt mike sűrű elnézések közepette azt mondta: “bocsánat, de ki kell mennem a budiba.” a ráadás közepén pedig montserrat megállt, és bejelentette, hogy “most pedig új zongoristát köszönthetünk a színpadon. egy olyan dalt fogok előadni, amit korábban még nem énekeltem közönség elött. egy olyan személy szerzeménye, akit jól ismernek, de nem az opera falain belülről, és aki épp önök között foglal helyet… ott!”. azzal freddie-re mutatott, és ugyanebben a pillanatban mike besétált a színpadra. freddie azt remélte, hogy megnyílik alatta a föld. ahogyan önök is tudhatják az operaházakban teljesen sohasem halványul el a világítás előadás közben, így freddie végig látható volt halványkék öltönyében. montserrat megkérte, hogy álljon fel [...], amit ha kelletlenül is, de megtett, aztán megpróbált belesüllyedni a székébe. majd megszólalt a színpadon az excercises in free love, amit az énekesnő egész héten intenzíven gyakorolt [...]
freddie nem hitte volna, hogy valami, amit ő komponált, egyszer egy ilyen magasztos épületben fog felcsendülni. nekem azt bizonyította ez az este, hogy a zene, az zene, bárki írja is a darabot.

nos ez a könyv mitnick a legendás hacker című könyvének (ami szintén megvan, de még nem olvastam) folytatása. számomra rendkívül élvezetes volt. ezért ajánlom mindenkinek, bár vannak részek, amiket kicsit túllihegnek, elgondolkodtam azon, hogy néha valóban jobb félni, mint megijedni. a történek nagyon élvezetesek benne, és széles spektrumot próbál lefedni és nem utolsó sorban azoknak is élvezetes lehet, akik nincsenek annyira toppon informatikából (ahogy én sem :), nos ezek nyugodtan átugorhatják az utóhang részeket.

az egyik kedvenc részem a könyvből egy börtönből való informatikai kitörés, illetve annak felvezetése:

benntartózkodásom alatt nekem “no computer” minősítésem volt, ami azt jelnetette, hogy biztonsági fenyegetésnek számítana, ha bármilyen számítógépes hozzáférésem lenne. sőt, ami azt illeti még a telefonhoz való hozzáférést is veszélyesnek tartották, mert egy ügyész egyszer azt mondta egy szövetségi bírónak, hogyha letartoztatásom alatt használhatom a telefont, abba belefütyülve utasításokat küldhetek a légierő egy interkontinentális rakétájának. abszúrd, de a bírónak nem volt oka, hogy ne higgye el. teljesen elszigetelve tartottak nyolc hónapig.

a másik kedvenc részem a könyvből, amikor fizikai behatolást tesztelnek (nem, megint nem szexről van szó :)

kíváncsi lévén arra, hogy meddig mehetnek el. a csapat több tagja is bejutott az épületbe a tail-gating módszerrel, ráadásul egy hatalmas antennát cipeltek magukkal: egy feltűnő berendezést, amit igazán nehéz volt hurcolni. néhány alkalmazottnak biztosan észre kellett volna vennie. ezt a furcsa eszközt, elgondolkodni felette, majd riadót fújni.

a csapat, belépőkártya nélkül, hóna alatt a hatalmas antennával először a biotech egyik, majd másik őrzött épületében barangolt, összesen három órán át. senki nem szólt hozzájuk egyetlen szót sem. még csak egy olyan egyszerű kérdést sem tettek fel nekik, hogy: „mi a fene ez, amit cipelnek?”. a legerősebb reakciót egy biztonsági őrtől kapták, aki az egyik folyosón ment el mellettük, furcsán nézett rájuk, majd továbbsétált anélkül, hogy akár csak a válla felett visszanézett volna.

nemrégiben nekem is kellett intéznem egy kolléga jelszóváltását a novell rendszerben, amihez nem volt jogom, hiszen annak ellenére, hogy gyakorlatilag igen, az org charton nem én voltam a főnöke. ekkor a jó öreg social engineeringhez fordultam. messengeren megkerestem a helpdesket és kértem, hogy állítsák át a kolléga jelszavát, mert elfelejtette. bekértek egy csomó adatot, az emberről és már azt hittem csinálják is, amikor udvariasan azt mondták, hogy én ezt nem kérhetem. ekkor elmondtam, hogy nincs kitöltve rendesen az org chart és igazából én vagyok a főnöke a kollégának és nemsokára át lesz állítva a megfelelő helyeken is. erre azt mondták: ok, de nem tehet semmit. hiába vergődtem, hogy fontos leveleket nem kap meg a kolléga és ez mennyire fontos, a megnevezett főnöke pedig hosszú szabadságon van, stb, stb… nem sikerült. sőt írtak a főnökömnek egy levelet, hogy ez történt, aki persze visszaírt, hogy valóban kell a jelszó és neki el is küldték az újat. de jó volt látni, hogy nem egyszerűen jutna hozzá valaki a jelszavamhoz…

és most itt állok a világban, ahol

• a japán halászbárkát nem süllyeszti el az égből aláhulló tehén, amit orosz katonák loptak majd löknek ki a repülőből, mert az megvadult,
• a szívószálból felszívott alkohol nem hoz gyorsabb lerészegedést,
• a kóla és aspirin keveréke nem teszi nimfomániássá áldozatunkat,
• nem élnek többen a földön, mint ahányan eddig meghaltak mióta világ a világ
• nem igaz, hogy egyetlen szavazaton múlt, hogy nem a német a hivatalos nyelv az usa-ban,
• texas nem egyetlen szavazattal lett része az usa-nak 1845-ben,
• az eszkimóknak nincs 200 különböző szavuk a hóra (ezt douglas adams etette meg velünk… és milyen finom is volt ez!)
• a bika színvak és csak a torreádor a ripacs,
• macska levágott bajusszal sem rohangál körbe-körbe,
• haynau nem koccintott sörrel az aradi vértanúk kivégzése után (valószínűleg a borlobbi terjesztette a pletykát),
• nagy feró sosem darált semmit színpadon,
• a cpg azt jelenti, hogy come on punk group,
• az iraki tevepók éjjel nem zabálja le senki kezét,
• a trója filmben brad pitt felett nem repül el véletlenül repülőgép,
• nincsen gps-es tanga,
• a gyanútlan embert nem öli meg a fagyott vizeletdárda, amelyet egy utasszállító gépből véletlen ürített mellékhelységtartály engedett útjára, majd a légkör halálos fegyvert kovácsolt az amúgy szervezetünkből melegen távozó folyadékból,
• 1989-ben a nehéz pénzügyi helyzetben nem akarták lenin balzsamozott testét elárverezni,
• nincsenek bonsai-macskák, akiknek a csontjait lágyítják, hogy hajlíthatók legyenek,
• a béka nem durran el, ha cigit teszünk a szájába,
• hiába ugrik egyszerre 600 millió ember, nem lesz klímaváltozás, mert nem tudjuk így sem kitökkenteni pályájáról a földet,
• az aol nem fizet 2 centet minden továbbküldött levélért,
• az őrségben a nemzeti park szakemberei nem dobálnak viperákat a repülőből,
• larry ellison sosem mondta el a yale-en híres beszédét a lúzerekről, így nem is kísérték le az emelvényről a biztonsági őrök,
• az a853-as hadihajó nem szólított fel kitérésre egy spanyol világítótornyot,
• egy amerikai nem égetett le egy c4-es motort pécs felé, mert azt hitte, hogy automata váltós,
• a kelkáposzta árát szabályozó szövetségi irányelv nem áll 26911 szóból, mert egyszerűen nincs ilyen,
• nem dobott partra a cunami ismeretlen tengeri szörnyeket,
• az sos nem azt jelenti, hogy save our souls, de azt sem, hogy save our ship,
• a taurin nem bikaheréből vagy bikaondóból készül,
• a lánchíd oroszlánjának nyelve miatt senki nem lett öngyilkos.

hát szegényebbek vagyunk ezeknél… dehát nem baj, szerintem találunk ki újabbakat, ezek már talán unalmasak is voltak… viszont a közös tévhit erőt is adott, de talán túljutunk rajta. mindenkinek jó olvasását…