Azt hiszem nem kérdés, hogy Woody Allen filmje, az Annie Hall egy zseniális alkotás. Sajnos ezt a csúcsot azóta sem sikerült elérnie, de ez mit sem von le értékéből. Az egyik kedvenc jelenetemben azonban megjelenik McLuhan.
Évekig azt hittem, hogy nem valós személyiségek vannak a filmben és csak az élethelyzetek bemutatása érdekében szedi össze a szereplőket. A jelenet egyébként nagyon ott van és szerintem mindenkivel előfordult már. A végen azonban felbukkan Marshall McLuhan, aki tényleg egy valós személyiség és nem is akárki!
Az oka, hogy kitörtem ebből a tudatlanságból, hogy kezembe került egy írás, amely McLuhan elméleteivel foglalkozik és az egyik különösen megfogott: McLuhan szerint az emberi fejlődést a kommunikáció módjának változtatásai szerint lehet részekre osztani.
Először volt a törzsek kora, amikor a beszéd és a hallás volt a kulcsszereplő a kommunikációban. Majd jött az írásbeliség kora, amikor már tudtak írni és lehetett olvasni, ezt a nyomdagép feltalálásával a nyomtatás kora váltotta fel, majd a távíró feltalálásával az elektronika kora jött el. Ezek azok a főbb szakaszok, amik meghatározóak voltak az emberi kommunikáció kialakulásában és fejlődésében. McLuhan ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy elsősorban a kommunikáció módjának különféle változatai alakítják emberi életünket, mert miközben alakítjuk eszközeinket, azok is formálnak bennünket.
Tehát minden médiatechnológiai újítás valamilyen emberi képesség kiterjesztése. A könyv a szem, a kerék a láb, a ruházat a bőr, a számítógép a központi idegrendszer kiterjesztése. Ebből is látszik, hogy McLuhan a médiát sokkal általánosabban értette, mint a köznyelv teszi. Nem szeretném most McLuhan minden elméletét elmondani, mivel nem is ismerem behatóan teljes életművét. Az oktatásról alkotott véleményével azonban teljesen egyetértek.
A gyermekek nagyon nagy többsége otthon élvezi pl. a televíziózás és a számítástechnika adta kényelmeket, interaktivitást, figyelemlekötő technikákat. Egy ilyen közegből az iskola mindig legalább egy, vannak olyan területek ahol az oktatás egy előző, vagy még korábbi kommunikációs korszakba kényszeríti vissza a gyerekeket, akik ezt követően ezt a környezetet nehéz befogadhatónak, de mindenképpen idegennek értékelik. Egy ilyen környezetben pedig sokkal nehezebb tanulni vagy teljesíteni.
Az oktatásban miért nem használjuk ezeket a technikákat és technológiákat sokkal intenzívebben? Gyakran hallom, hogy a tv-nézés vagy a számítógépezés milyen káros, milyen rossz. De nem ezekkel van a baj, hanem azzal, hogy mire használjuk ezeket a technológiákat. A technológiákat ne bántsuk, mert azok teljesen jók. Hiszen azért mert a késsel lehet gyilkolni, azért nem mondhatjuk, hogy káros a használata és nem könnyíti meg életünket.
Marshall McLuhan a film után 3 évvel meghalt…
