k:blog

Pár hete fejeztem be ezt a könyvet, amely nem más, mint egy hatalmas, két év alatt készült interjú Tom Pettyvel. Sokkal jobban szeretem a biográfiák ilyen jellegű kiadását. A beszélgetés magában is izgalmas és végképp nem azon kell gondolkodni, hogy most valóban az (auto)biográfia alanya írta a könyvet, vagy átdolgozták. Szóval itt egy beszélgetés zajlik az író és jelen esetben a zenész között.

Lemmy Fehércsíkláz könyvénél például nem nagyon tudtam elképzelni, ahogy Lemmy ül egy notebook előtt és írja emlékeit. Pedig az is nagyon jó könyv volt… és még meg is vannak az erről készült jegyzeteim… ki tudja, egyszer abból is kanyarítok egy bejegyzést.

A könyv zseniálisan szerkesztett és alig lehet letenni. Azt mondjuk tudni kell rólam, hogy nagy Tom Petty rajongó vagyok, a középiskola óta, szóval régóta :). Nem vártam nagy újdonságokat a könyvtől… igazából nem vártam semmit, mégis teljesen magával ragadott.

Két részt tudnék kiemelni a könyvből. Az egyik a Travelling Wilburys korszak. A Travelling Willburys egy szupercsapat volt, amelyben Tom Petty mellett olyan arcok játszottak, mint George Harrison, Bob Dylan, Roy Orbison és Jeff Lynne. Ez a korszak Tom Petty számára mindenképpen örömjátéknak bizonyult, hiszen gyermekként nagy Beatles és Dylan rajongó volt és most ezek az emberek megkérdezték, hogy akar-e velük játszani egy zenekarban.

Nagy lelkesedéssel beszélt George Harrisonról, mint kivételes gitárosról, amin egy kicsit el is gondolkodtam, de elővettem pár Harrison lemezt és meghallgatva azt kell, hogy mondjam, hogy rendkívül sokoldalú és precíz gitárosról van szó. A slidegitáron pedig nagyon ízesen játszik. Nincsenek fölösleges hangok, a dalok nem sínylik meg a gitáros játékát, ami sajnos sok gitárosról nem mondható el… talán azt tudnám mondani, hogy intelligensen játszik.

A könyv kapcsán gyorsan meg is vettem Bob Dylan és George Harrison önéletrajzi könyvét is, hogy megtudjam, hogy ők milyennek látták ezt a korszakot. Talán az ő munkásságukban ez eltörpülhetett, hiszen a Beatles sem volt akármi, Bob Dylan életműve pedig szinte hallgathatatlanul nagy. Itt jut eszembe, hogy a Bob Dylan életéről szóló I’m not there című film is nagyon elgondolkodtató, annak ellenére, hogyha valaki megkérdezne, hogy miről szól, akkor nem tudnám elmondani…

A Travelling Wilburys feloszlott George Harrison halála után, de Jeff Lynne és Tom Petty továbbra is közösen dolgoztak, amelynek egyik eredménye az Into the great wide open című album. Ezen a lemezen található az egyik legfigyelemreméltóbb dal, a King’s Highway. Tom Petty a következőket mondta a dalról:

Yeah, it works both [electric and acoustic] ways. It’s a good song. It’ll work just about any way you want to play. I don’t know where it came from but I know I was pleased with it when I got it.

Szóval bárhogy lehet játszani? gyorsan tettem egy próbát és vagy hétszer feljátszottam a dalt, hirtelen ötlettől vezérelve, különböző sebességgel és gitárjátékkal, a capo különböző helyekre tolva. Megdöbbentő, de a dal működik. Bárhogy megszólal és ez nagyon jó…

[audio:tpkh1.kbl]
k: king’s highway [tom petty cover]

A másik nagyon érdekes rész a Wildflowers lemez készítésének korszaka. A Wildflowers két évig készült és egy kivételes lemez, talán Tom Petty zenei zsenialitásának eszenciája. Amikor először hallottam a lemezt úgy éreztem, hogy nagyon közel áll hozzám, nagyon más, mint bármi, amit eddig készített. Jó volt olvasni, hogy számára is ez a nagybetűs lemez.

Sokáig nem értettem, hogy a produceri feladatok egy lemezkészítésnél miért is olyan fontosak. Vajon mitől vannak sztárproducerek? A titok megoldása triviális a zenészből ki kell hozni a legjobbat, mert ő túl közel kerül a dalaihoz, nem látja a fától az erdőt stb. Talán a legjobban az alábbi beszélgetés mutatja meg ezt a kapcsolatot, amely Tom Petty és Rick Rubin között zajlott, a Wildflowers lemez záródalával, a Wake up time készítésével kapcsolatban.

I wrote that [Wake up time] on guitar and we cut in that way. And then we weren’t quite satisfied with it, though it was pretty good. And then Rick said,

Why don’t you play it on piano?

And I thought,

Well, damn, I’ve never played it on piano.

And he said,

Go out and see what comes out if you start to play it on piano.

So it took me a little while to figure out how to play it on piano, because I’m not so great on piano, in terms of playing it on a track. I worked it out, and he said,

Okay, we’re gonna cut it with you on the piano.

And I said

Well Ben’s [the keyboard player] here.

So than they got Ben out, and they thought,

No, he plays it too good. Like we don’t want to be that good. We want it to be like you play it. Very simple.

So I did it – with me on piano, and drums and Mike on bass. Mike sat in the control room and played the bass.

So, God, you talk about your short list of things you’ve done. That song is just one of my best songs. I was very pleased to get to play that to Denny Cordell, not long before he died. I hadn’t seen him in many year. And he come down to the studio and he listened to the album and when he heard ‘Wake up time’ ha was really taken by it. And he said

You know, Tom Petty, that’s not like anybody. That’s your thing. And you should be very happy because you’ve created something which is your thing and nobody’s else’s.

And I kind of felt like that. That he’s right, and I felt really good about that, and I’m glad I got to come full circle with my mentor, who really guided to me onto this business of writing songs. To get that approval from him, so many years later, meant a whole lot to me.

Mondanom sem kell, a dal tökéletes…

[audio:tpwut.kbl]
tom petty: wake up time

You follow your feelings, you follow your dreams
You follow the leader into the trees
And whats in there waiting, neither one of us knows
You gotta keep one eye open the further you go
You never dreamed youd go down on one knee, but now
Who could have seen, youd be so hard to please somehow
You feel like a poor boy, a long way from home
You’re just a poor boy, a long way from home

And it’s wake up time
Time to open up your eyes
And rise and shine

You spend you life dreaming, running around in a trance
You hang out forever and still miss the dance
And if you get lucky, you might find someone
To help you get over the pain that will come
Yeah, you were so cool back in high school, what happened
You were sure not to have your spirits dampened
But you’re just a poor boy alone in this world
You’re just a poor boy alone in this world

And it’s wake up time
Time to open up your eyes
And rise and shine

Well, if he gets lucky, a boy finds a girl
To help him to shoulder the pain in this world
And if you follow your feelings and you follow your dreams
You might find the forest there in the trees
Yeah, you’ll be alright, it’s just gonna take time, but now
Who could have seen you’d be so hard to please somehow
Youre just a poor boy, a long way from home
Youre just a poor boy, a long way from home

And it’s wake up time
Time to open up your eyes
And rise and shine

Cause it’s wake up time
Time to open up your eyes
And rise and shine