Sokat gondolkodom mostanában ennek a blognak a jövőjéről. konkrétan, hogy van-e neki egyáltalán. Rengeteg dilemma feszül bennem ennek kapcsán. Egy blognak elvileg vannak alapkritériumai, amelyek ugyanakkor nem feltétlenül igazak.
A blognak rendszeresen új bejegyzést kellene tartalmaznia, mondjuk hetente háromszor. Belegondolva ez egyrészt egyszerű, másrészt nehéz. Az én bejegyzéseim általában nem rövid lélegzetűek, hiszen mindenről eszembe jut valami más, szeretem hivatkozásokkal teletűzdelni, hogy akár egy ugródeszkának is alkalmazható legyen, készítek hozzá egy headline képet stb. Ha ezek mind együtt vannak, akkor meg is jelenik valami. Ugyanakkor ez sokat szűr az egészen, mert nem mindig van időm ezeket a köröket megtenni. Talán nem is csoda, hogy az elmúlt két évben a blog olvasottsága tizedére esett. Ugyanakkor csodálom, hogy van aki még elnéz ide :)
Ezért van az, hogy rengeteg piszkozat áll a rendszerben, amik végül nem nagyon jelennek meg, mert aktualitásukat vesztik. Egyszerűen röhej, hogy nem tudtam még befejezni rövid élménybeszámolómat Vancouverről vagy a Barcelonáról.
A rendszeresség fenntartása nagyon nehéz, hiszen van úgy, hogy a munkám egyszerűen nem hagy időt ennek az úri huncutságnak és egyik feladatból rohanok a másikba. Rengeteg ötletem van, amik félig kidolgozottan állnak és ez a végén inkább elkeserítő, mint a lelkesítő, de bármenniyre és próbálom elhesegetni a feladatokat, azok mégis megtalálnak, és ez nyilván az én hibám is.
A tartalommal is vannak gondok. Sajnos az elmúlt időben a blogbejegyzések alapján két Novell alelnök figyelmét is felhívtam. Az egyiket a bizonyos open officexml bejegyzésem, a másik a suse studio, avagy nat sem nem örült neki, annyira, hogy írtam az egészről és aztán volt egy mozilla főnök is, aki nem örült annak, hogy megmutattam az egyik háttérképet a leendő firefox 3 weboldalról. Mondanom sem kell, hogy mindhárom incidens elgondolkodtatott, hogy annak ellenére, hogy a nem titkos információkról beszéltem, nem örültek ezek az emberek a nyilvánosságnak vagy a véleményemnek. Ezek után megint felmerül, hogy mi értelme így?
20 hozzászólás
Óóó… Pont ez a lényeg, hogy akkor írsz, mikor időd és kedved van, mert ez egy blog. Akkor miért olyan fontos dolog a rendszeresség? :)
Pl. nekem, mint a blogod (RSS feed) olvasójának külön élmény ilyen belsős dolgokról hallani, amik – mint mondtad – nem titkos információk, de pl. a HUP-on nem jelennek meg ilyen összeszedetten (és a saját véleményeddel). Nem hiszem, hogy én vagyok az egyedüli ezzel a véleménnyel. ;)
Ne add fel, jó a blogod!
Szerintem se kérdés a rendszeresség.
Szerintem van egy olyan blogfajta, aki nagy látogatottságot akar elérni, ki akar kerülni az index címlapra, reklámbevételt akar, stb.
És van a másik, ami csak egy személyes hely, ahol megoszthatod a gondolataidat. Ha két havonta, hát két havonta, aki Google Reader jellegű olvasót használ, azt úgyse zavarja. Ha van bejegyzés örül neki, ha nem, akkor nem látja. Viszont a saját helyed, és ha valamit meg akarsz osztani, akkor nem kell azon gondolkoznod, hogy hogyan tegyed.
A tartalommal kapcsolatos problémákra viszont azt hiszem nehéz bármit is mondani. Én szívesen olvastam az említett cikkeket, de azt csak te tudod, hogy tudsz-e olyan kompromisszumot, hogy a véleményedet is leírd, de ne sérts olyan embereket, akiket nem szeretnél.
Igen, van értelme. Ha csak havonta egyszer írsz ide valamit, azt is el fogjuk olvasni többen, mivel ki fogja dobni a hírolvasónk, és érdekes (többnyire) témákról szoktál írni. Nem mellesleg részletesen.
Az általad említett emberek hozzáállása pedig meglepő számomra.
Én ezt a blogot azért olvasom mert Te írod, és nem azért olvasom mert hetente jelenik meg új írás. :)
Nem dobnám az írás gondolatát csak azért, mert kevés az időd vagy valaki(k)nek nem tetszik néha a tartalom.
egyetértek connorral és kum gáborral is.
ha meglátom a google readerben, hogy új bejegyzést írtál, már a megnyitás előtt biztos lehetek benne, hogy újabb érdekes és izgalmas téma vár rám jól előadva, legyen szó zenéről, lokalizációról, suséról, vagy bármiről.
ugyanakkor hiányolom az úti beszámolókat, de például abban is titkon reménykedem valahol, hogy részletesen leírod a tavalyi (vagy az még régebben volt?) „tisztítókúra” részleteit is :)
Örömmel olvaslak, mert egyike vagy azon kevés blog írónak, akik értékes bejegyzéseket tesznek le az asztalra. Bevallom soha nem számoltam, hogy megvan-e a heti 3 bejegyzés. :-) Ha havi 3 van, annak is örülünk.
Ne érezd kényszernek a dolgot, ha van kedved, s időd engedi írj, ahogy szoktál!
A rendszertelenség engem pl. nem zavar, a munkád mellett érthető is, hogy csak ennyi időd marad.
Ne hagyd abba, nagyon színvonalas a blogod, kár lenne érte!
Nekem fontos amiről és ahogyan írsz – gondolkodsz! stop Nem baj, hogy ezt nem naponta teszed, mert így garantált a színvonal és nem kerül veszélybe a munkaidőm / állásom / családi életem ;) stop
Ergo nem a fast food miatt járunk Hozzád!!!
Kb., mint előzők.
+1 vote a “maradjon meg a blog és írj, amikor kedved van” mellett.
+1, jo ez igy a jelenlegi formajaban is, nem kell tulzasbavinni :)
Én általában reggel és ebéd után a kv mellett szoktam a neten szörfölgetni és a világ minden kincséért sem hagynám ki a Te lapodat. Bár a bejegyzések szakmai részét nem értem de a beszámolókat, sztorikat mindig nagyon élvezem.
Csak így tovább!!
:-)
Jó a blogod, mindenképpen folytasd!
Nem nyűglődni! Söröket, konyakokat meginni, két hét szabira elmenni. Bloggolást újult erővel folytatni!
Csókollak:
joe
azt hiszem még nem kaptam soha ennyi hozzászólást 24 órán belül. köszönöm mindenkinek.
hogy ezt megháláljam, hamarosan jön egy kis vitáznivaló bejegyzés a Linuxról…
hát szóltak egy páran..
:-)
butaság lenne figyelmen kívül hagyni a véleményüket.
+1 az előttem szólókhoz :)
egyetértek, szüntesd meg, disznó gyöngyök elé, stb. de attól még írd tovább, és küldd el csak nekem. de komolyra fordítva…
amikor kérdezted, hogy ha az indexet nem, akkor mit kell olvasni, pont az ilyen értelmes írásokra gondoltam, mint a tiéd és még pár (ismeretlen) ismerősömé. ebből megtudom, hogy mi folyik otthon, mi tartja mozgásban a mindennapokat, új nézőpontból ismerek meg dolgokat, nem sorolom. ráadásul nem politika, nem gy*zike, nem magyartalan, összedobott, kizárólag médiagecik és bértollnokok fizetett véleménye vagy előző heti hírek hibás fordítása mert ezek k.-ra nem érdekelnek.
“Én ezt a blogot azért olvasom mert Te írod,”
és mert a fiam vagy
“Bár a bejegyzések szakmai részét nem értem de a beszámolókat, sztorikat mindig nagyon élvezem”.
A reagálásokat olvasva két hozzászolotól idézve csatlakozom -Ne hagyd abba!!!-
Több okom is van !
Nemvolt hibavalo 1981-ben mikor éjszakaba nyulva együtt a padlón fekve, egy kommodor 64 es gépet ujságból kimásolva, egy bugyuta játékot programozva
s több ora után kiderült hogy a nagy puhalemez nem volt FORMATALVA.
Azt sem tudtam mi az a formatálás s igy neked sem tudtam elmesélni.
Én megmaradtam majdnem ezen a szinten, de benned fölkeltettem az érdeklödést sikerült megfertözzelek.
Mert tudat alatt éreztem, tudtam hogy ez a jövö megkerülhetetlenül.
Mivel sajnos ritkán talalkozunk s telefonon sem gyakran hivsz igy amikor néha benézek a az elektonikus naplódba s mig olvasom amit irsz ugy érzem mintha beszélgetnénk.!! és nekem is mesélnél ami foglalkoztad s ami veled történik!
Ja meg azert ismert tudom hogy jól vagy és létezel.
Apád
Hello másik Kálmán!
Én is nagy örömmel olvasom a blogodat, bár az az igazság, hogy kb. olyan rendszereséggel látogatom, ahogy te írod a bejegyzéseket. Ilyenkor elolvasom rendszerint a régebbi hozzászólásokat is.
Úti beszámolókat írni nehéz, én megpróbáltam pl. Pekinggel kapcsolatban olyan részletességgel írni, hogy ez az élmény sohasem halványuljon el. kb. napi egy órát szántam rá, szigorúan az alvástól elvéve az időt. Így aztán 10 nap múlva olyan hulla fáradtan jöttem haza (hiába a 10 órás repülőút, amin aludtam is sokat) hogy azóta sem térek magamhoz a jet lag-től. Szerencsére kiutazáskor egy negyed délután kellett mindehhez.
Na további jó bloggolást, Pekingről meg innen: http://hup.hu/node/61777
Abba ne hagyd! csak így tömören:)