“…elmondtam az ottaniaknak, hogy azért ez itthon nem így van. Sőt! Az újságíró általában elküldi a cikket átnézésre, mielőtt megjelenik, de a franciáknál ez sértés lenne (gondolom más is a szakmai színvonal).”

Nem érzem, hogy védenem kellene a mundér becsületét, merthogy valóban vegyes a szinvonal. Ám erről nem feltétlen az újságírók tehetnek. Sőt, azt gondolom, hogy ők tehetnek erről a legkevésbé, de ezt majd egy sör mellett.

A francia, vagy úgy en bloc az egész nyugati sajtóetika szerintem semmivel nincs magasabb polcon, mint a magyar.
Egyszer lehoztam egy neves angol gazdasági napilap cikkét. Másnap cseneg a telefonom, a cikkben negatív kontextusban megjelenő szoftvercég hazai képviseletének marketingvezetője hív: helyreigazítás-ügyileg. Mondom neki, ha a neves angol lap helyreigazít, akkor természetesen. Ö: ez így nem jelenhetett meg a neves lapban, hiszen az az ő cégének barátja. Úgy mondta, hogy a lap cégbarát (a cég helyére a cégnév illesztendő).

A különbség annyi a két világ kultúrája, etikája között az, hogy itt a multik sokkal pofátlanabbak a pénzükért.