k:blog

A lokalizáció sehol sem egyszerű feladat, és ennek oka általában ez, hogy a projekt angol nyelvterületen leledzik. Ez a Mozilla esetében sincs másként, azonban kimondtak pár nagyon fontos dolgot: a Firefox felhasználók 70%-a nem Amerikában él és több, mint 50%-uk nem is beszél angolul. Ezen számok tudatában úgy néz ki sokkal jobban fognak kellene a lokalizációval foglalkozni.

Sajnos vannak azért tévutak is. Az egyik előadáson mutattak egy táblázatot (amelynek adatai a CIA weboldaláról származnak és az internetező lakosságot veszi alapul nyelvek szerint), ahol a világ lakossága szerepel és ott egyből kiesett, hogy ha hindi nyelven elérhető lenne a Firefox, akkor az mennyivel jobban megdobná a részesedést. Többen azonban rámutattak, hogy az internetező hindik, hála a Brit Birodalomnak, beszélnek angolul és nem is rosszul.

Nagyobb problémának látszik, hogy nem összefogott a lokalizáció. Ahány fejlesztő vagy fejlesztési irány, annyira szerteágazóak a fordítási eljárások. Ezt felismerve a Mozilla fejlesztő kis programokkal igyekeznek segítségünkre sietni, sőt a lokalizációt segítő csapat is egyre növekszik. A probléma azonban továbbra is az, hogy ezek az emberek nem feltétlenül komoly fejlesztők (annak ellenére, hogy vannak ígéretes ötletek és fejlesztések), valamit mindenkinek megvan a saját kedvenc programozási nyelve. Ennek megfelelően, ha valaki komolyan akar foglalkozni a fordításokkal, akkor nincs más hátra, mint egy komplett fordítói környezetet összerámolni, programokkal, hozzáféréseket beállítani és parancsfájlokat összerakni.

Volt azonban egy megbeszélés (illetve 2 is), amit nem a mozillások, hanem a lokalizációval foglalkozók tartottak. Ezen kerek perec kimondták, hogy az egyik legnehezebb feladat a Mozilla-termékek lokalizációja, összehasonlítva a Gnome, KDE vagy OOo projektekkel. A kurd fordító jól összeszedte a problémákat, nevezetesen azt, hogy a fordító alapvetően fordítani akar. Bár kicsit messziről indult: a kurdokat alapvetően üldözik, nem jutnak géphez, nincsenek informatikai szavaik stb… szóval ezektől eltekintve odáig, hogy a fordító alapvetően fordítani akar, nagyon rendben volt a siránkozólistája.

Voltak akik csodaprogramokról beszéltek és állítólag ezeket meg is osztják majd velünk egyszer az l10n listán, és a Mozillások is úgy néz ki szeretnének a fordítók nyavalyáin segíteni… hát meglátjuk. Volt egy előadás is, ahol az l10n emberek találkozhattak és beszélhettek egymással, de Andrással úgy döntöttünk, hogy egy “tapsoljuk meg magunkat”, illetve “csapkodjuk egymás térdét, milyen jók vagyunk” előadásra nem ülünk be, ezért nem is kerültünk rá az l10n csoportképre… én is csak egy képen találtam magam meg véletlenül… a sarokban… lehet, hogy nem is voltunk ott? :)

 

Ja igen, volt még egy kellemes rész a zárórendezvényen, ahol Mitchel Baker röviden beszélt az emberekről és a Mozilláról, és akkor volt egy pillanat, amikor azt mondta, hogy álljanak fel azok, akik a Mozillánál lokalizációval foglalkoznak. A 350 emberből olyan 30-an álltunk fel és akkor kaptunk egy nagy köszönömöt és egy 1 perces vastapsot. Na ekkor egy kicsit azért én is meghatódtam és 4 whisky-cola comboig meg sem álltam…