június 30., 2008 – 16:43
4 / 2,226

van egy intézkedés, kőbe vésve, amivel elvileg egyet lehet érteni, inkubátorban működik és én is láttam benne a rációt. azonban nem működik megfelelően, ha kikerül az inkubátorból és nekiszalad az élet próbájának. ilyenkor félresiklik és nem tölti be a funkcióját, sőt ellenhatást vált ki. Ilyen módon káros, arról nem beszélve, hogy igazságtalan.

Bennem sajnos egyfajta túlfokozott igazságérzet működik, és annak ellenére, hogy mindig megfogadom, hogy nyugodtan ülök, mindaddig amíg nem az én lábamat tapossák, valahogy szeretem a gyengék és eltiportak táborát gazdagítani, főleg, ha úgy érzem, igazuk van.

Nos ilyenkor én szót emelek, tenni próbálok, betartva a többi szabályt. Iránymutatást várok a szabályozás hézagaira rámutatva. Hiszen nincs rosszabb, mint a bizonytalanság. Mert jobb, ha van szabály, amely kegyetlen és rossz, de tudom, hogy az, mintha nem tudnám mi lesz bizonyos esetekben. Nem tudom, hogy a szabályok hogyan alkalmazódnak rám. Ilyenkor jön a pallosjoggal (és első éjszakával) megáldott management, aki dönt, de ez a döntés nem predesztinálható, vagyis bizonytalanságot hordoz magában.

Erről írok egy levelet az intézkedések kezelőjének, arról hogy mit kíván a nép, hogyan lehetne jobb, hogyan lehetne enyhítteni bizonytalanságukat. Erre levélre (cc management), viccelődve választ kapok, hogy hova is gondolok: ejnye. Ezt természetesen kikérem magamnak a válaszlevélben (cc management + sibling management) és égnek szegezem az intézkedés hézagos vásznát, hogy áttörjön a fény, amely lehetne éltető, de jelen esetben Drakula-bántó mennyiségben szűrődik át.

Állásfoglalást kérek, mint az alkotmánybíróságnál. És választ is kapok, amelyben kifejtik, hogy ez így van és így is van gondolva (cc mindenki aki eddig valaha rajta volt).

Persze háborgok magamban és gondolkodom, hogyan tehetném hangom jobban halhatóvá, szélesebb spektrumúvá, árnyalatgazdagabbá. Próbálom magasabb szintre emelni a mércét. De ekkor magánban kapok egy levelet, amelyben az előző levél írója azt írja (cc senki), hogy tökéletesen igazam van, amit meg kívánok oldani valós probléma.

Most már ugye én sem tudom, hogy mi van, de jön egy levél a legmagasabb szintről (cc mindenki aki eddig), hogy hülye vagyok, mit képzelek és nyilvánosan skarlátbetűt égetnek virtuális testembe, bár nehéz rajta már szabad felületet találni a többi bélyegtől.

Mit lehet ilyenkor tenni? A megaláztatás nyilvános és habár tegezem dagad, mégis visszavonulót fújok. Bár még egy lépést bátortalanul teszek és előveszem a fehértollút a tegezből, és levelet küldök a magas szint felé (cc senki, mivel én nem kívánok felettesnek rontani közönség előtt, akik nem másra várnak, minthogy véremben tunkoljanak), hogy nem értek egyet és audienciát kérek és az eddig másokat ért ezzel kapcsolatos büntetést magamra venném…

És jön a válasz (csak nekem, cc senki): valóban beszélni kell erről, mert ez így nem jó bizony, és lehet hogy mérlegelni kell a döntést. A sibling management szóban azt mondja: igazad van, hajrá!

MI is történt? Mindenki bújtatva igazat ad nekem, mégis, amikor összegyűlnek mindenki előtt álszent módon megaláznak és büntetnek, sárba tipornak, majd egyenként odajönnek éltető csodaszerekkel, hogy feltámadhassak hogy a félreértelmezett szabályok hanyatlása megkezdődhessen…

Valaki azt mondta: “Te szeretsz mártír lenni, neked ezt kell tenned!”, de én azt mondom: “Bár ne kéne annyiszor eltipródnom majd feltámadnom, inkább az unalom szője át napjaim”.

cimkék

4 hozzászólás

  • június 30., 2008 — 17:17 | Permalink

    ismeros :)

    valogasd meg, hogy kinek adsz a velemenyere es kinek nem es akkor fel lehet szolalni ilyesmik miatt ugyis h a vegen nem konvergal a minuszvegtelenbe az egod ;)

    (legalabbis nalam ez a taktika elegge bejott.)

  • június 30., 2008 — 21:03 | Permalink

    ez szép volt. tényleg.

  • július 3., 2008 — 10:14 | Permalink

    Annó egyik multinál engem is elkezdtek bizgerálni valami miatt, hogy “a policyban benne van”. Alapvetően tojok a policy-kra, olyanok mint a záróvonal. Elméletileg az betonfalat jelent és nem mész át rajta, de aztán ha gurul a labda, jön a gyerek, akkor mégsem betonfal…

    Aztán felidegesítettek, elolvastam a policy-t és megírtam a véleményemet róla, nagy vonalakban, hogy nem arról szól amiről kéne, már rég nem aktuális, nincsenek benne konkrétumok, irreleváns vagy egyáltalán nem létező egyéb policy-kre hivatkozik, stb.
    Valamit aggódtak meg magyaráztak, de utána legalább nem hivatkoztak többet nekem policy-kre…
    (Eljutottunk oda is, hogy a policy-k fafejű betartása miatt történhetett olyan is mint ami a Challenger-rel történt. Népszerűségi indexem magasba szökhetett…)

    Már nem annyira tartozik ide, de jó volt az is, amikor jött a körlevél, hogy csökkentsen mindenki költséget, mert a cég is jó példával elöljárva eladta az egyik private jet-et a kettőből. Visszairtam, hogy adják el a másikat is. Nyilván népszerű voltam megint…

  • január 9., 2009 — 12:57 | Permalink

    Tipikus magyaros történet :)

    A kurucos lázadó vírtus beleütközik a policyk és standardek falába.
    Pedig hát az a nagy helyzet, hogy a multik policyk és standardek mentén működnek, ha tetszik ha nem, ha jó az a policy ha nem.

    Nem kellett volna harcolni, és akkor talán el lehetett volna érni valamit. Mert mint kiderült a problémát a felelős nagyon jól látta. De ha egy elefánt becsörtet a porcelánboltba, akkor mindenki védekezni kezd…

Hozzászólás

Az email címe soha nem jelenik meg máshol. A név és az emailcím megadása kötelező

*
*