Amikor tavaly Tesla koncerten voltam Németországban, nagy dilemma elé kerültem, hiszen ugyanazon a napon Ausztriában játszott Richie Kotzen. Végül mégis a Tesla mellett döntöttünk és nem is volt a döntés rossz, hiszen Richie Kotzen Budapestre látogatott.
Emberünkről érdemes tudni, hogy fantasztikus hangszeres tudással rendelkezik, mind gitáron mind zongorán, emellett rendkívüli zeneszerző is.
1991-ben, 21 éves korában csatlakozott a Poision nevű zenekarhoz, amikor onnan kipenderítették C.C.DeVille gitárost, akivel akkoriban kicsit elszállt a ló (nem mellesleg azóta ismét a zenekar tagja). Ekkor készítette el a Poison a Native Tongue nevű lemezt, ami azon lemezek sorába tartozik, amelyek méltatlanul kerültek a süllyesztőben (igen, anno ígértem, hogy indítok egy ilyen sorozatot, ami ezekkel a lemezekkel foglalkozik). Ez a lemez számomra mérföldkő volt, hiszen nem a megszokott hair-glam-rock kapott rajta helyet, hanem valami fúziósabb rock, persze azon a határon belül, amit az átlag amerikai koncertjáró emészteni tud.
Erről a lemezről három kislemez jelent meg, amelyből kettő biztosan Richie szerzeménye: a Stand és az (Until you suffer some) fire and ice. De az egész lemezre jótékonyan érezhető Richie játéka. Sajnos hamarosan repült a bandából, amikor a dobos volt mennyasszonyával kezdett összejárni (akit később elvett és akitől egy lánya született, majd később elvált tőle).
Ezt követően egy elég éles fordulattal a bassistennel, Stanley Clarkkal kezdett el zenélni a Vertu’ nevű formációban, ahonnan éles váltás után ismét rock felé vette útját, mégpedig Paul Gilbert okozta üresedést töltötte fel a Mr.Big-ben ahol számos lemezt is készített. Mindamellett évente (!) adott ki szólólemezeket. Tehát emberünk azt hiszem termékenynek mondható.
A koncert maga renkívül kellemes volt. Emberünk végtelenül kedves és közvetlen vNem az az ugrabugrálos rockzene, hanem az, amit áhítattal lehet hallgatni, beleveszni a zenébe. Annak ellenére, hogy a zenekor három tagú volt (gitár, bass, dob), nem éreztem hiányát semminek a hangzás terén. Főleg, hogy Richie fantasztikus hanggal rendelkezik és nagy átéléssel tud énekelni. Sajnos a koncert rendkívül rövidre sikerült, a 85 perc kicsit kevés volt számomra, de mint később megtudtam, a hangja nem volt a toppon és nem akarta erőltetni, bár ezt a lejátszott dalok nem igazolták. Másik negatívumként megemlíteném, hogy nem voltak zenei kitekintések a teljes munkásságára, hanem főleg a szólóanyagaira koncentrált, de innen szép számban merített és innen kicsit egysíkúvá vált. Azonban nem volt olyan nóta amiben ne csodálkoztam volna rá valamely gitárkezelési zsenialitásra. A Change és a High volt számomra a koncert zenitje… na meg persze a Stand.
Még annyit fűznék hozzá, hogy mindazon emberek, akik az a38-as hajón képesek a nemdohányzó tábla alatt dohányozni és csikket dobálni a koncert, azoknak nem kellene a gerincesek osztályába sorolni magukat. Itt kérnék elnézést a gerinctelen állatoktól is.
2 hozzászólás
Kálmán! Mi a helyzet BAdams új lemezével? Várom a részletes elemzést, legalább olyat mint az utolsó Jovinál írtál.
:-)
Steve, hamarosan, még szoknom kell a lemezt…:)