január 17., 2008 – 21:24
3 / 2,850

isztambul

Ha valakinek meséltem arról, hogy egy rövid munkalátogatást teszek Törökországba, akkor többen azt gondolták, hogy milyen jó is nekem… Nos tényleg jó nekem, de az, hogy Törökországban jártam, az a feladat szempontjából egy körülmény, de nem azt jelenti, hogy szétnyaraltam volna magam….

a feladat

Amikor felkértek a feladatra, akkor arról volt szó, hogy tartsak egy előadást Törökországban egy ügyfélnek aki Microsoft technológiáról kíván áttérni a Novell (Linux) megoldásaira. Ahogy az utazásom időpontja közeledett, a feladatok úgy sokasodtak és a végén az Isztambulban töltött 60 óra alatt 8 termékből 3 előadást tartottam, 2 megbeszélésen vettem részt, ahol ezekről a termékekről kellett technológiai kérdésemre válaszolnom.

Mivel amit csinálok, azt szeretem jól csinálni, ezért rendkívül sok időt töltöttem a felkészüléssel és az ügyfelekről kapott minden egyes információ során átalakítottam az előadásaimat, sőt volt olyan is, hogy az előadás előtt 1 órával módosítottam a menetrenden hirtelen ötlettől vezérelve és azt hiszem ezek az intuitív megérzések jól sültek el.

Amikor megérkeztem, már vártak és egy kb. 1,5 órás autóút következett, a szállodáig. Isztambul olyan, mintha folyamatosan építkeznének benne. Hatalmas felhőkarcolókat húznak fel irodaháznak, lakóépületnek, ami nem is csoda, hiszen ebben a városban annyian élnek, mint a mi országunkban.

Ami még érdekesség volt, hogy bármerre néztem, biztos láttam egy mecsetet és egy török zászlót. Ebből arra következtetek, hogy a törökök identitásudata nagyon erős. A másik meglepő dolog volt számomra, az a biztonsági ellenőrzések nagy száma és minősége. A laptopot be kellett kapcsolni, a cipőt átvilágították és nem csak a reptéren, de a szállodában is ellenőrizték a ki- és belépőket.

bootol a tv   reggeli és bonsai
első nap

Az első napon egyeztettük a stratégiákat és elkezdtem átnézni az érintett termékeket. Másnap korán indultunk, mert egy vidéki autógyárba vettük az irányt. A gyár hatalmas volt. Regisztrációkor természetesen volt biztonsági ellenőrzés és egy térképet kaptunk, hogy el ne tévedjünk a komplexumban. A méretek lenyűgöztek, nem különben az ezeket kiszolgáló infrastruktúra.

Az első előadásom előtt az ügyfél elmesélte milyen problémái vannak, amelynek okai véleménye szerint a Microsoft. Nagy problémát okoz, hogy megint beharangozták a Windows XP támogatásának a végét, ami ugye automatikus Vista frissítést jelent, amiből viszont nem kapnak upgrade árat csak teljes áron vehetik meg a pár ezres gépparkra. Szerintük ez elfogadhatatlan árpolitika.

Ugyanez a helyzet az Exchange frissítéssel, ilyenkor Office-t is frissíteni kell, az outlook miatt. Az új Office azonban használhatatlan, mert a felhasználóknak teljesen új felülettel kell megismerkedniük. Ennyi erővel már jó lenne, ha OpenOffice.org-ot tanulnának, mert az mégis “olcsóbb”. Úgy érzik teljesen egyirányú az utca, amibe a Microsoft taszítja. Meglepő volt ezt ilyen direkten ügyféloldalról hallani.

Az előadásom arról szólt, hogy milyen Novell termékek vannak, amelyek kiválthatják a jelenlegi infrastruktúrát. Ezt meglehetősen jól fogadta a kb. tucatnyi informatikus. Azonban felmerül a kérdés, hogy a Novell nem egy ugyanolyan zsákutcát ígér? Ez valóban elgondolkodtató, azonban rá kellett döbbentenem az ügyfelet két dologra, az egyik, hogy nincs másik olyan cég a piacon, amely teljes portfóliót kínál operációs rendszertől a munkaállomásokon át, az irodai alkalmazásokig és a levelezőrendeszerekig. A másik pedig az, hogy bizonyos kényelmi funkciók ilyen esetben magukban hordozzák a vendor lock-in fogalmát.

Amíg mondjuk egy SLES-t minden gond nélkül le lehet cserélni Red Hat-ra és fordítva, addig egy SLES-re épülő OES2 funkcióit nehéz reprodukálni. Például, ha valamit NSS fájlrendszerre tesznek és a felhasználókat az eDirectoryban tartják nyilván, akkor az nem azt jelent, hogy ezeket az adatokat egy másik fájlrendszer is képes lesz használni, illetve, hogy a címtáradatbázist egy openLDAP is vígan elkezeli. Sokkal fontosabb, a szabványos protokollok és fájlformátumok használata. Ez biztosítja, hogy nem lesz vendor lock-in, és nem az alkalmazás egyszerű cserélhetősége. De mint mondtam, szerintem ez az alkalmazásszinten érdekes.

Valahogy senki nem kérdőjelezi meg a vendor lock-in fogalmát mondjuk az Oracle esetében. Inkább az a fontos, hogy egy alkalmazás képes legyen többfajta adatbázis-kezelővel működni.

Annak ellenére, hogy a Microsoftot nem kedvelik, fontosnak tartják, hogy a leendő megoldás valamilyen módon együttműködjön vele, ezért pl. a Mirosoft-Novell szerződés itt kifejezetten jó fényt vet a Novellre. A másik fontos dolog maga az OpenOffice.org ténye, bár újdonság erejével hatott a hallgatóságra, hogy van ebből Novell Edition.

Az előadás végén rendkívül kritikus kérdéseket tettek fel, de azt hiszem sikerült megnyugtatni őket, mert konkrét proof-of-conceptet kértek a projekt előkészítéshez.

Az ebéd a közös étkezdében zajlott, amely hatalmas volt és mindenki csak a megfelelő időrésben ehetett. Aznap az ebéd magyar gulyás volt, ami nem a gulyásleves, hanem a pörköltöt jelenti és azt kell mondjam nagyon ízletes volt.

magyar gulyás   dedikált autó

Itt még megtekinthettem a gyár legelső autóját, amelyet mindenki aláírt, aki részt vett az előállításában… nos az autón nincs egy tenyérnyi felület, amelyre írni lehetni még.

A nap második részében a migráció volt a fő kérdés. Hogyan lehet migrálni egyik rendszerről a másikra, beleértve a kiszolgálókat, munkaállomásokat, levelezőrendszert, címtárat… szóval mindent.

Véleményem szerint technikailag bármit lehet migrálni, mert mindenre van valamilyen megoldás (ez most ugye olyan, mintha ellentmondana a vendor lock-in dolognak, de szerintem az kicsit másról szól). Tehát a legfontosabb, hogy ez egy vezetői döntés legyen, amely mellett kiállnak, az IT pedig hajtsa végre, de ne ők legyen akikre mutogatnak, hiszen a felhasználó a produktivitásának megőrzése érdekében minden változást megfelelően erőteljes ellenállást mutat, ami pedig egyszerű emberi magatartás. Tehát egy migráció szerintem 30%-ban technikai feladat, hozzá kell a projekt management, szervezés, oktatás stb. Meg szerettem volna értetni, hogy annak ellenére, hogy a migráció nem egy joyride, nem csupán technikai döntés.

A visszaúton bealudtam és a szállodába vittek, ahol adtak két órát, hogy felkészüljek az esti ebédre. Ezért úgy döntöttem, hogy úszom egyet. Ettől kellemesen felébredtem és este a tengerparton vacsoráztam mindenféle török ételeket. Itt kell megjegyeznem, hogy annyira azért nem állnak messze az étkezési szokásaink egymástól: ugyanúgy eszünk burjúlábat és marhagyomrot, van nyers hús és ismerjük a birsalmasajtot. A nyelvünk is sokban hasonlít, amely nyilván az Ottomán Birodalom 150 évére vezethető vissza. Bármerre jártam mindenhol feljött az, hogy a török és magyar nép testvérek és itt ilyenkor nem Nándorfehérvárra vagy az Egri csillagokra gondolnak, hanem úgy gondolják, hogy mindkettőnk őse Attila, az Isten ostora… Nem tudom pontosan, az azonban tény, hogy egy időben indultunk nyugat felé… A lényeg azonban, hogy nagy barátsággal fogadtak mindenhol.

másnap

Másnap minden bajom volt a mérhetetlen sok ételtől. Az első megbeszélésen érdekes módon megint a vendor lock-in volt a téma, de most a Sun kapcsán. A vas ás szoftver együttes értékesítése kellően megfogja egy idő után a választási lehetőséget. Ilyenkor mindig elgondolom, hogy mennyivel jobb lenne az ügyféloldalon ülni, annyira jól tudnám szívatni a beszállítókat, hiszen nap-mint-nap ezt oktatják nekem az ügyfelek.

Délutánra is jutott egy előadás a virtualizációról. Persze itt sem apró léptékben… 150 Windows kiszolgálót szeretnének néhány gigászi vasra tenni. Azt hiszem az itt tartott előadásom volt a legütősebb, pedig bevallom a termék dokumentációját pár nappal ezelőtt tudtam csak átolvasni, de valahogy az utolsó pillanatban összeállt a fejemben az egész és úgy éreztem, hogy minden logikusan a helyén van.

3 hozzászólás

  • kelemeng
    január 17., 2008 — 22:07 | Permalink

    és lesz biznisz? :)

  • opi
    január 17., 2008 — 23:35 | Permalink

    már nagyon vártam ezt a beszámolót :)

  • FKS
    március 3., 2008 — 3:13 | Permalink

    Valahogy mindig ezek a kihívások mozgattak és voltak érdekesek.
    Kíváncsian várom a fejleményeket!:)

Hozzászólás

Az email címe soha nem jelenik meg máshol. A név és az emailcím megadása kötelező

*
*