december 24., 2007 – 16:17
8 / 3,303

kiskarácsony

Hihetetlen trauma az embereknél ez a karácsony dolog. Bennünk van az ajándékozás szele, ami jó, csak hát ez a bármi áron, illetve minden áron dolog az elkeserítő.

Idén meglehetősen kiakasztó volt számomra, hogy a céges karácsonyi képeslapokat visszahívatták a nyomdából, mert valakinek (egyébként egy külsősnek) nem tetszett, hogy a harmadik sorban van a neve.

Hát nem kifordult a világ, hogy van aki ezért nem alszik jól, mert nem a megfelelő sorban van a neve egy karácsonyi lapon? Elkeserítő az értékek ilyen módon történő elkorcsosulása. A probléma ezután nem más volt, minthogy ki kerüljön akkor a harmadik sorba? Én természetesen lemondtam az előkelő második sorról, bár nem tudtam, azt sem, hogy ott vagyok és azt sem, hogy ez ekkora dolog. Szánalommal a reklamáló lelke iránt boldogan csatlakoztam a harmadik sorban szereplőkhöz.

Ezt követően persze az okozhat még gondot, hogy kinek mi is a titulusa, kinek van külön szobája, kinek van fa vagy üvegajtó a szobáján? Ügye, hogy senki sem gondolja, hogy egyeseknek ez mennyire fontos. Vajon valóban attól igazgató valaki, hogy úgy hívják? Szóval elindult a titulusvadászat is… mindez egy karácsonyi képeslap miatt… ja igen, a szeretet ünnepén…

Ami pedig a céges ajándékozást illeti, na az megint problémás. A marketing szakosztály azon gondolkodik, hogy mi is kellene adni… de mi értelme van ennek egyáltalán? A szeretet ünnepén valóban a partnereknek, illetve ügyfeleknek kell adni ajándékot? Igen, ez egyfajta tisztelgés a másik fél előtt, de vajon miért a szeretet ünnepén? Miért nem mondjuk a munka ünnepén? Ebbe talán az is bele játszik, hogy ez év végén van és valahogy ez egyfajta köszönet a sikere üzleti(!) évért. De megint megkérdezem, hogy vajon ez tényleg a szeretet ünnepén a megfelelő.

groupwineÉs akkor jönnek a legfárasztóbb ötletek, amellyel a ilyenkor elő lehet rukkolni, igyekezve nem megismételni a tavalyi vagy a tavaly előtt már ellőtt ötleteket. Nem azért, mert a Novellnél dolgozom, de most kivételesen elég használható ötlet volt a GroupWine elnevezésű itóka (bár csendben jegyzem meg, hogy ez sem mond sokat az IDM felhasználóknak) és a szójáték nagy többségben a core Novell-felhasználóknak a szívét melengeti, de nincs is ezzel baj.

Ha már a céges ajándékozás egy beleivódott a marketing vénájába, akkor jobban oda kellene figyelni az ott dolgozó kollégákra is. Nyilván ez nem egyszerű dolog, azonban szerintem fontos lenne éreztetni, hogy a cégnek mennyire fontosak az ott lévők. Ez szerintem fontosabb, mint a partnerek dicsérete, bár a rangsorolás itt értelmetlen amúgy is.

kodkonyv Sajnos a cég, ahol dolgozom, valami rejtélyes oknál fogva, erre globálisan alkalmatlan, ezért helyi szerveződések történnek, természetesen nem céges erőforrások felhasználásával. Így történt, hogy mind a kollégáktól, mind a főnökömtől kaptam ajándékot, amelyek erősen személyesek. Így lettem gazdagabb egy simon singh által jegyzet kódkönyvvel. Igen ő írta a nagy fermat-sejtés című könyvet is, amit szintén a kollégáktól kaptam anno és rendkívül jó könyv volt.

a boldogság egyenlete A másik könyv, amit magamnak tudhatok, az a A boldogság egyenlete, amely Manfred Kets de Vries munkája. Az elmondások alapján egyfajta alapmű, amit jól forgathat az ember sötét óráiban. Ha ez igaz, akkor ennek most hozzám kéne nőnie…

Ezen felül kaptam egy képet a az openscope névre hallgató virtuális csapatomról. Ez kis magyarázatra szorul. A hattrick című játékban a virtuális futballcsapat csak előfizetők számára ad képes információt az adattáblákban élő, edző és mérkőzéseket játszó virtuális emberekről. Nos, gondolom András előfizetésén keresztül elkészült a virtuális csoportkép, amin megjelennek a különböző eddigi jellegek (jó fejelés, jó pontrugás stb.), arról nem beszélje, hogy mezt kellett rajzolni… ja és ez egészből egy puzzle született. Nagyon megható volt számomra az egész… köszönöm mindenkinek.

openscope football team

Az árnyoldala a dolgoknak persze az, hogy én is szerettem volna megköszönni mindenkinek az éves munkáját és a szeretetemet is és egy kedves emléket adni. Számomra a könyv az ami remek ajándék, ezért nagyon jó ilyesmit ajándékozni. Persze nem tucatformában, hanem mindenkinek azt, ami talán érdekli. Ez remek tesztje annak, hogy valóban mennyire ismered azokat akik szárnyaid alatt dolgoznak. Sajnos a könyvakcióra most második éve nem volt érkezésem, mert sajnos/szerencsére túl sokan tartoznak hozzám, ezért ez egyszerűen lehetetlen… ez egyfajta kudarc számomra, sajnálom, hogy így van…:(

8 hozzászólás

  • Oregon
    december 24., 2007 — 22:23 | Permalink

    Jo dolog ez a presztizs, ezen keresztul egy vezeto barmit megtehet amihez kedve van. Na ez nem tul szimpatikus volt tolem, de ez az igazsag. Sztorit/peldat most nem irnek, mert a vege az lenne, hogy aljas vagyok. Pedig nem is, csak tudom, hogyan lehet ezen keresztul motivalni vagy eluldozni az embereket.

  • december 25., 2007 — 7:34 | Permalink

    én nem ilyen vezető vagyok/szeretnék lenni.

  • december 25., 2007 — 22:53 | Permalink

    Kódkönyv? Húú, az egy fergetegesen jó könyv! Nem lehet letenni. A kedvencem! Egyszer kölcsönbe kaptam és kétszer is elolvastam. Nekem sajnos nincs meg, de ha valahol meglátom, le fogok rá csapni :-)
    Jó olvasgatást kívánok!

  • Oregon
    december 29., 2007 — 0:12 | Permalink

    k: Ez nem csak rajtad fog mulni.

  • december 29., 2007 — 9:28 | Permalink

    Oregon: az végképp rossz lenne… mindenesetre felállni mindig fel lehet…

  • Oregon
    december 30., 2007 — 1:47 | Permalink

    Leirok egy peldat, mert rebuszokbol nem fogsz megerteni:

    Csajszio cegemnel osszejon pasival. Pasi lop 3 millat cegtol. Pasira nincs bizonyitek, de a feladat, hogy eltavolitsam mind a kettot. Mi a megoldas?
    Csaj egyzseru: presztizs megpiszkal vagyis: ket jany ul egy irodaban es bejelentem, hogy holnaptol a masik (aki fiatalabb) az iroda vezetoje. (tom vicces, nekem is nehez volt komoly arcot vagnom) Nem mondtam semmit, hogy ez mivel jar. Nem is tudtam volna. Eredmeny: a csaj 3 nap mulva kilep kozosmegegyzesssel azonnali hatallyal (nincs felmondasi koltseg).

    Pasi-val melo volt: vele egy honapig csak ereztettem, hogy “tudok rola”. Tovabba a vezetoi jogkoret megnyirtam es atleptem felette az o beosztotjait elkezdtem en utasitani. A vegen meg O is engedelyt kert a pisiert.
    A honap vegen kerdeztem tole: nem lenne jobb neked valami masik hely? Orommel kilepett. Ugye magatol nem mert, mert az bukta. Neki se kellett egy fotintot sem fizetni extraban.

    Mit tettem?
    Mind a ket esetben a presztizst nyirtam meg, a masodikban melle raktam egy adag buntudoatot es felelmet a lebukastol. Minden percben leizzadt mellettem a csavo.

    Geci voltam? Hmmm. 3 milla++ volt. Meg most is azt mondom: a kurvaanyjat

  • december 30., 2007 — 18:40 | Permalink

    azért így kicsit más, de innentől számomra az a kérdés, hogy jut valaki odáig, hogy oda sz@rik, ahonnan eszik, és ez miért nem derül ki az ember jelleméből korábban…

  • Oregon
    december 30., 2007 — 20:10 | Permalink

    “ismeroskent” kerult oda, es nagy tartozassal “erkezett”

Hozzászólás

Az email címe soha nem jelenik meg máshol. A név és az emailcím megadása kötelező

*
*