amikor a valóság annyira kegyetlen és elviselhetetlen, hogy élhetetlenné válik, az emberi elme egy olyan leleményre képes, hogy egy párhuzamos világot hoz létre az eddigi élményekből. ezek az élmények lehetnek valóságosak, lehetnek mesék.
a film kegyetlenül kattog a spanyol polgárháború kegyetlen végnapjai és a faun feladatai között, amitől a film brutálisan kegyetlen és gyönyörű tündérmese. a hihetetlen erős lökések, amik átrántják az embert egyik világból a másikba, és ettől, ha lehet még megrázóbb az egész, ugyanakkor a meseszál nélkül számomra egyszerűen nézhetetlen lenne a kegyetlensége miatt.
a párhuzamos világok közötti átjárás egyre intenzívebb és amikor az elme végképp csődöt mond, akkor össze kell érinteni a két világot és dönteni kell, hogy melyik élhetőbb. ez természetesen egy kislány halálát jelenti, egy élet végét és egy élet kezdetét, amit szüleivel élhet ha már a valóságban nem teheti.
oh, igen és a faun… a faun a kalauz ebben a mesevilágban és egyben az egyetlen, aki büntetlenül járhat-kelhet a világok közt. félelmetes és egyben megnyugtató, a tudás birtokosa, a három próba kiagyalója és számonkérője.
a film zseniális, képi hatásai rendkívüliek. mégis óvnám lelkemet attól, hogy újra megnézzem, ez nem gyerek mese… komolyan… viszont az egyik legszebb mese…
2 hozzászólás
RSS readeren keresztül nézem, hogy van-e frissítés és az első néhány sor alapján totál azt hittem megint a lokalizációról van szó :D
a tenyérszemű srác nagyon ijesztő volt, szorítottam a moziszék karfáját rendesen :)