k:blog

az elmúlt két hétben nem kíméltem magam és ismét rengeteg félkész dolgot csináltam. nagyon bánt, hogy nincs időm dolgokat rendesen körbejárni. mInden esetre nagyon sok izgalmas dologba fogtam, amelyekről később majd írok is, ha lesz belőlük valami… a lényeg azonban, hogy nagyon kiütöttem magam az informatikával kapcsolatban a hét végére, ezért teljes kikapcsolást rendeltem el és elővettem egy könyvet, amit már régóta kerülgettem.

meglepődtem, hogy milyen hamar elolvastam ezt a freddie mercury életének utolsó tíz évét felölelő könyvet. a queen volt az első zenekar, akiért nagyon tudtam rajongni és szinte mindent elolvastam velük kapcsolatban. freestone személyi asszisztense volt freddie-nek és rendkívül kellemesen ír. furcsa volt az ő szemszögéből követni a queen és freddie pályafutását. a másik oldalról nézve mások tűnnek fontosnak, ahol pedig tudtam kapcsolni az eseményeket.

például az egyik részben említi, hogy a milton keynes-i koncert előtti nap szeretője úgy megharapta freddie kezét, hogy az vérzett. majdnem lemondták a koncertet. és ekkor beugrott, hogy hoppá, nekem ez a koncert megvan. fogtam és betettem és meredten néztem freddie kezét, de semmi… kicsit csalódott voltam… majd a love of my life-nál közelről mutatják a kezeit és egy jó nagy bőrszínű tapasz volt a kérdéses helyen. milyen kis dolgok tudnak győzelmi mámort okozni, mi?

aztán amikor olvastam a save me videoklipjét forgatták, és a galamb nem akart a megfelelő helyre szállni, akkor fogtam a gitáromat és feljátszottam ezt a dalt. nyílván nyomába sem ér az eredetinek, de nagyon jól esett…

aki nem is meri az eredetit, annak még érdekes is lehet, aki viszont ismeri… nos “én kérek elnézést”…

queen: save me

mercury hihetetlen energiával dolgozott és az utolsó munkái mindenképpen zseniálisak (nem mintha a többi nem az lenne). úgy gondolta, hogy a barcelona című lemez lesz az utolsó munkája, szerencsére azonban még két és fél lemezt készített ezután. hihetetlen szenvedéllyel rajongott montserratért és ez kölcsönös volt. ezt a munkát áthatotta ez az egymás iránti mély tisztelet.

még azon a héten montserrat a londoni covert gardenben lépett fel, és természetesen meghívta freddie-t is. hatan néztük meg, köztük mike moran is. [...]
a megegyezés úgy szólt, hogy freddie megnézi az előadást, montserrat pedig viszonzásul ellátogat a házába, garden lodge-ba a műsor után. nagyon meglepődött, amikor a show vége előtt mike sűrű elnézések közepette azt mondta: “bocsánat, de ki kell mennem a budiba.” a ráadás közepén pedig montserrat megállt, és bejelentette, hogy “most pedig új zongoristát köszönthetünk a színpadon. egy olyan dalt fogok előadni, amit korábban még nem énekeltem közönség elött. egy olyan személy szerzeménye, akit jól ismernek, de nem az opera falain belülről, és aki épp önök között foglal helyet… ott!”. azzal freddie-re mutatott, és ugyanebben a pillanatban mike besétált a színpadra. freddie azt remélte, hogy megnyílik alatta a föld. ahogyan önök is tudhatják az operaházakban teljesen sohasem halványul el a világítás előadás közben, így freddie végig látható volt halványkék öltönyében. montserrat megkérte, hogy álljon fel [...], amit ha kelletlenül is, de megtett, aztán megpróbált belesüllyedni a székébe. majd megszólalt a színpadon az excercises in free love, amit az énekesnő egész héten intenzíven gyakorolt [...]
freddie nem hitte volna, hogy valami, amit ő komponált, egyszer egy ilyen magasztos épületben fog felcsendülni. nekem azt bizonyította ez az este, hogy a zene, az zene, bárki írja is a darabot.