most lehet hogy nem fogok valami kifinomult léleknek tűnni, de fogalmam sem volt a ki az a vonda shepard. sőt az sem tudtam, hogy ki az az ally mcbeal. de tovább megyek. a rádióban a következőt mondták: “az ally mcbealből ismert vonda sheppard koncertezik a…”. hát persze, hogy lázasan kutattam emlékeimben, hogy milyen zenekar lehet az az ally mcbeal, amiből ismernem kéne vondát…
a reggeli/esti belvárosi forgalomnak hála azonban egyre többször hallottam a koncert reklámját a rádióban. ma már tudom, hogy ez egy közismerten(?) népszerű filmsorozat, amiben a hölgy énekelt, vagy valami hasonló. de nem is ez a lényeg. már régen voltam koncerten és most valami ülősre vágytam, nem pedig ugrálós-kiabálósra, így jött az ötlet…
nem tudtam milyen zene is lesz ez pontosan, de a színpad elrendezéséből úgy éreztem nem lesz ez rossz: oldalt egy grand piano, három mikrofonállvány, minimál ütősszekció és egy gitárállvány, ahol legalább öt nyakat tudtam megszámolni.
a hölgy bejött úgy 20 perc késéssel a színpadra. befele jövet megigazította a nadrágját.. leült a zongorához és kinyitotta a torkát. nagyon kellemes és erős hangot adott, ahogy a tüdejéből kiáramló levegő megrezegtette a hangszálait. kellemes meglepetés volt, majd bejött a gitáros és bőgős és mire észbe kaptam már játszottak is mindannyian. kicsit furcsa volt az egész, mert a ritmusszekció itt a bőgőből állt és a kis kongához nem állt senki, ugyanakkor e telecaster kellemes hangja ütötte fel letisztult fejét. a két gitáros pedig vokálozni sem volt rest és azt kell mondjam helyén volt az egész.
a harmadik dalnál vonda felállt és a chinatown című dalban már akusztikus gitáron játszott. majd odaállt a percussion állványhoz és egy szekvenszer segítségével feljátszotta a következő dal alapritmusát egy dobverő, egy rumba tök és csörgő és emberi kezek összeérintésével (igen, ez a taps), majd visszaült a zongorához és a már meglévő alapritmusra elkezdett a zenekar játszani. azt hiszem ilyet utoljára steve vaitól láttam, bár ő egy kicsit bonyolultabb témát rakott össze három gitársávon, de úgy tűnik az elképzelés itt is működik és nagyon tetszett.
a koncert… vagy hangverseny (ki tudja mit is mondhatnék rá), kellemesen hömpölygött és annak ellenére, hogy nagyon nem tudtam (és talán nem is igyekeztem eléggé) szétválasztani a dalokat megfelelően és egységesen állt össze az egész, ahogy hömpölyögtek harmóniák. nagyon élvezhető volt az egész, bár egyetlen refrént sem tudnék most így visszaadni. most, hogy így utólag belehallgattam hősnőnk dalaiba ez egy kellemesen visszafogott unplugged turné volt.
vonda shepard: searchin’ my soul
számomra az előadás második csúcspontja (az első a szekvenszeres dolog volt), amikor a gitárossal (aki 22 évet nyomott le gitárosként tina turner oldalán) ketten előadták bob dylantől a don’t think twice, it’s alright című dalt.
bob dylan: don’t think twice, it’s alright
nem is szeretnék most dylanről többet mondani, csak annyit, hogy ez az ember hihetetlen mennyiségű minőségi dalt tett le eddig az asztalra… és most ezt egy szál gitárral, ketten elénekelték, amelynek eredményeképpen kellően libabőrős lettem, és nem volt kétséges, megérte eljönni…
volt még a shoop shoop dal, ami számomra kicsit kilógott az i’m only wanna be with you című fiatalabbaknak samantha fox, idősebbeknek dusty springfield dallal egyetemben, de még ez is belefért…
