k:blog

igen, több kollégám is egyből arra gondolt, hogy valami pornográf mű szerepel az asztalomon, de amikor belenéztek a gyéren illusztrált könyvbe, gyorsan visszatették az asztalomra. de talán ez nem engem minősít… :)

nos ez a könyv mitnick a legendás hacker című könyvének (ami szintén megvan, de még nem olvastam) folytatása. számomra rendkívül élvezetes volt. ezért ajánlom mindenkinek, bár vannak részek, amiket kicsit túllihegnek, elgondolkodtam azon, hogy néha valóban jobb félni, mint megijedni. a történek nagyon élvezetesek benne, és széles spektrumot próbál lefedni és nem utolsó sorban azoknak is élvezetes lehet, akik nincsenek annyira toppon informatikából (ahogy én sem :), nos ezek nyugodtan átugorhatják az utóhang részeket.

az egyik kedvenc részem a könyvből egy börtönből való informatikai kitörés, illetve annak felvezetése:

benntartózkodásom alatt nekem “no computer” minősítésem volt, ami azt jelnetette, hogy biztonsági fenyegetésnek számítana, ha bármilyen számítógépes hozzáférésem lenne. sőt, ami azt illeti még a telefonhoz való hozzáférést is veszélyesnek tartották, mert egy ügyész egyszer azt mondta egy szövetségi bírónak, hogyha letartoztatásom alatt használhatom a telefont, abba belefütyülve utasításokat küldhetek a légierő egy interkontinentális rakétájának. abszúrd, de a bírónak nem volt oka, hogy ne higgye el. teljesen elszigetelve tartottak nyolc hónapig.

a másik kedvenc részem a könyvből, amikor fizikai behatolást tesztelnek (nem, megint nem szexről van szó :)

kíváncsi lévén arra, hogy meddig mehetnek el. a csapat több tagja is bejutott az épületbe a tail-gating módszerrel, ráadásul egy hatalmas antennát cipeltek magukkal: egy feltűnő berendezést, amit igazán nehéz volt hurcolni. néhány alkalmazottnak biztosan észre kellett volna vennie. ezt a furcsa eszközt, elgondolkodni felette, majd riadót fújni.

a csapat, belépőkártya nélkül, hóna alatt a hatalmas antennával először a biotech egyik, majd másik őrzött épületében barangolt, összesen három órán át. senki nem szólt hozzájuk egyetlen szót sem. még csak egy olyan egyszerű kérdést sem tettek fel nekik, hogy: „mi a fene ez, amit cipelnek?”. a legerősebb reakciót egy biztonsági őrtől kapták, aki az egyik folyosón ment el mellettük, furcsán nézett rájuk, majd továbbsétált anélkül, hogy akár csak a válla felett visszanézett volna.

nemrégiben nekem is kellett intéznem egy kolléga jelszóváltását a novell rendszerben, amihez nem volt jogom, hiszen annak ellenére, hogy gyakorlatilag igen, az org charton nem én voltam a főnöke. ekkor a jó öreg social engineeringhez fordultam. messengeren megkerestem a helpdesket és kértem, hogy állítsák át a kolléga jelszavát, mert elfelejtette. bekértek egy csomó adatot, az emberről és már azt hittem csinálják is, amikor udvariasan azt mondták, hogy én ezt nem kérhetem. ekkor elmondtam, hogy nincs kitöltve rendesen az org chart és igazából én vagyok a főnöke a kollégának és nemsokára át lesz állítva a megfelelő helyeken is. erre azt mondták: ok, de nem tehet semmit. hiába vergődtem, hogy fontos leveleket nem kap meg a kolléga és ez mennyire fontos, a megnevezett főnöke pedig hosszú szabadságon van, stb, stb… nem sikerült. sőt írtak a főnökömnek egy levelet, hogy ez történt, aki persze visszaírt, hogy valóban kell a jelszó és neki el is küldték az újat. de jó volt látni, hogy nem egyszerűen jutna hozzá valaki a jelszavamhoz…