k:blog

az elmúlt hétvégén volt szerencsém kicsit fával bíbelődni. fantasztikus dolognak tartom az anyaggal való munkát legyen az bármilyen. mégis mindig különleges élmény a fa. árad belőle a természetesség. a génjeink mintha harmonizálnának.

furcsa, ahogy változik, hogy éppen milyen típusú fa tetszik. régebben úgy gondoltam, hogy a fenyő és a vörös fenyő a tökéletes, majd a bükkbe szerettem bele… azt hiszem most a nyír számomra a tökéletes. kiváncsi vagyok, hogy ez jelent-e valamit. jellemzi-e az embert az, hogy milyen fát szeret?

ha valaki sokat foglalkozik szellemi munkával, a fizikai munka egyszerűen felszabadítja. érzi mennyire deformált nélküle. nagyon kellemes az, ahogy az emberi organizmus dolgozik egy a természet másik termékével, ahogy képesek vagyunk alakítani, készíteni belőle valamit.

a munka az anyaggal sokkal korrektebb, mint az informatikai feladatok. valami vagy méretes, vagy nem. vagy passzol, vagy nem. vagy összeér vagy nem. itt nincsenek mismásolások, nincsenek magyarázkodások. az anyag nem hazudik.

most mondhatnák, hogy az 1 és a 0 is határozott érték, mégis akkora zűrzavart tudunk ezekből készíteni, hogy már magunk sem találunk ki belőle. véleményem szerint az informatika amúgy is ez zsákutca valamilyen formában… de erről majd máskor.

connorral beszélgetve erről rámutatott kosztolányi írását erről… ebben minden le van írva. olvassátok.