k:blog

ha nem is emlékszem sok mindenre gyermekkoromból, egy dolog nagyon belém ivódott. ez pedig nem más mint a beatles. olybá tűnik, hogy a szüleim állandóan ezt hallgatták. pedig biztosan nem, mégis minden dal belém ivódott és rögzült bennem. és valahogy – más ötletem nem lévén – ide vezetem vissza minden zenéhez való rendkívül szoros kötődésemet.

emlékszem egyszer egy vhs kazettán volt egy amerikai beatles koncert egy baseball stadionban. a közönség tombolt, pedig még nem voltak ott a srácok. és akkor megjelent egy helikopter és leszálltak a pálya közepén felmentek a színpadra egyforma ruhájukban, jobbjukon lovagrendjükkel és várták, hogy a sikoltozás abbamaradjon és elkezdhessenek játszani. nem tudtak… és akkor elkezdtek játszani, de semmit nem lehetett hallani, mert csak őrjöngtek és ők végignyomták a koncertet úgy, hogy a közönség szerintem alig hallott valamit… aztán egyszer megkérdeztem anyukámat, hogy miért lettek olyan híresek vagy miért szerették annyira őket? és akkor azt mondta, hogy annyira más volt akkor ez a zene, mint a korábbiak, hogy nem lehetett nem szeretni. annak ellenére, hogy értem, mit akart mondani, de éreztem, hogy sántít a teória, mert mikor először hallottam death metalt, az is teljesen más volt, mint amit addig hallottam, mégsem éreztem különös vonzalmat.

és aztán kamaszkoromban félredobtam a beatlest… és elkezdtem „komolyabbak” hallgatni, amjd olvasni kedvenc zenészeimről és mindegyiknél azt tapasztaltam, hogy hatalmas beatles rajongók. egyszerűen nem lehet mellettük elmenni… nem véletlen lehet megtalálni ozzy, tesla, mötley crüe, guns, avn helaen, bon jovi (hogy csak azokat soroljam, akiket akkoriban hallgattam) lemezeken, amint ilyesmit játszanak stúdióban vagy koncerten…

a kedvencem mindig paul és george volt. valahogy az ő zenei hozzáállásuk volt hozzám a legközelebb és inkább az ő pályájukat követtem.

de hogy miért is kezdtem erről írni? az nem más, minthogy napokban kezembe került paul legutolsó turnéjának dvd-je. úgy gondoltam, hogy kicsit dolgozom itthon este és közben bekapcsolom, meghallgatom és közben néha-néha odanézek… nem sikerült. a magical mystery tour elindult és odaszegezett. egy nagyon jó, emberközeli koncertfilm. látni az emberek örömét, érezni, mennyire megérinti őket a zene: sírnak, nevetnek, őrjöngenek, énekelnek… három generáción keresztül… volt egy bejátszás arról, hogy a discovery mostani legénysége leszállás napján a good day sunshine dalt kapta ébresztőül. paul most is eljátszotta a dalt, amelynek a végén a színpadra jöttek a legénység tagjai…:) sokan bírálják ezt a filmet, hogy túl sokat mutatják a közönséget. pedig nekem pont ezért olyan közeli… ez tényleg nem egy u.s. tour, hanem egy us tour…

és jött a drive my car, az elaenor rigby, penny lane, a get back, hogy csak a hőskorszaki kedvenceimet említsem…, de fine line is hihetetlenül jó, hogy a legfrissebbekből is mondjak valamit… még azt is mondhatnám, hogy én is megkönnyeztem ezt a felvételt… de nem mondom… :)

a másik, hogy megjelent a love musical lemeze, ami a mostanában jelent meg és nekem nagyon tetszenek ezek a régi-új dalok. meg vagyok róla győződve, hogy a zene egyfajta erősítő, amely a bennünk rejlő érzéseket erősíti. a bennünk lévő rendkívül bonyolult hangulathullámokból a megfelelőt erősíti és így örülünk, őrjöngünk vagy sírunk. paul egyszerűen ért ahhoz, hogy ennek az erősítőnek a hatásfokó a legtökéletesebb legyen. ezt ráadásul hihetetlen pimaszul teszi, a legbutább akkordokból és olyan természetességgel, mintha csak egy korty vizet inna. ezt nem lehet tudatosan csinálni, és remélem nem is úgy teszi, mert akkor ez a képesség állandóan csak fakulna, de így halhatatlan… ez az ő képessége… ő nekem maga a zene.

és hogy mi is legyen a dal? ez mindig nagy kérdés. először ösztönsen az enuff z’nuff jutott az eszembe, de róluk majd máskor írok. aztán ozzytől az in my life feldolgozását gondoltam… de ozzy úgy egy éve volt már :) ezért tesla lesz a fantastikus five man acoustical jam lemezről… ez a dal mindig aktuális.

try to see it my way,
do i have to keep on talking till i can’t go on?
while you see it your way,
run the risk of knowing that our love may soon be gone.
we can work it out,
we can work it out.

think of what you’re saying.
you can get it wrong and still you think that it’s all right.
think of what i’m saying,
we can work it out and get it straight, or say good night.
we can work it out,
we can work it out.
life is very short, and there’s no time
for fussing and fighting, my friend.
i have always thought that it’s a crime,
so i will ask you once again.

try to see it my way,
only time will tell if i am right or i am wrong.
while you see it your way
there’s a chance that we might fall apart before too long.
we can work it out,
we can work it out.
life is very short, and there’s no time
for fussing and fighting, my friend.
i have always thought that it’s a crime,
so i will ask you once again.

try to see it my way,
only time will tell if i am right or i am wrong.
while you see it your way
there’s a chance that we may fall apart before too long.
we can work it out,
we can work it out.