december 27., 2006 – 10:25
6 / 2,686

szép lassan megfeküdt 4 darab 400 gb hdd a gépeimben. ennek kapcsán számos gondolatom merült fel az adathalmozással kapcsolatban.

vajon minek nekem ennyi háttértár? igazából semmi értelme. az igazán fontos dolgoknak el kellene férniük 1 dvd-n. a linux disztró gyűjteményem ha kell bármikor letölthető, igazából nem tudom mi az az élethelyzet, amikor annyira hirtelen kell mondjuk egy fedora verzió, ami nem ér rá még fél vagy egy napot. annak sincs sok értelme, hogy komplett disztró források vannak a vinyókon, amiket néha elemezgetek, amikor van időm, természetesen az openscope ügyéből kifolyólag… adathalmozás különösebb értelem nélkül.

a 100 gb mp3 gyűjtemény impozáns, de igazából hallgathatatlan. a banshee azt írta ki, hogy 2 hónapig hallgathatnám anélkül, hogy ismétlésbe torkollana. egyrészt a gyűjtemény nagyobb része a pár száz darabos cd gyűjteményem grabbelése, a másik része pedig nagy ritkaság, amiket nem adtak ki… de vajon ennek mi értelme? valóban sajnálom, hogy elvesztek, ugyanakkor nem hallgattam véresre, azt hogy jon bon jovi egy lemezre nem véletlenül fel nem került nótát játszik félig betépve gitáron, hamiskásan, amit egy tesla jellegű magnóval vettek fel… még az is lehet, hogy hamisítvány:) másrészről az internetről bármi beszerezhető… van, hogy eltart egy darabig, de akkor is… semmi nem kellhet azonnal…

lássuk mi van még… az ebook gyűjteményem. hatalmas könyvtáram vált az enyészetté (úgy 6000 ebook), olyan könyvek, amiket nem olvastam és valszeg nem is fogok, bár szépen felindexeltem őket, hogy majd keresek bennük, de a végén nem használtam…

volt egy vizsgagyűjteményem, a kollégák örömére, de ez is beszerezhető, ha nagyon kell, bár időigényes, de erre is vannak módszerek, minden beszerezhető… az internet a legnagyobb adatbázis.

itt vannak a fényképek… a mai technika lehetővé teszi, hogy állandóan fényképezzünk. nézhetetlen mennyiségű fényképet (és videót) készítünk… amiket nem nézünk vissza igazán. azt hiszem sokkal több időt kéne fordítani arra, hogy megélt emlékeink legyenek, amikhez nem kell fénykép, amiktől magunk leszünk többek. valahogy túllihegtük ezt, egyfajta pótcselekvés, amit a fogyasztói társadalom generált nekünk, öncélúan. nem szeretném megélni azt a kort, amikor csak ezen relikviák nézegetése ad értelmet a mindennapoknak. persze vannak képek, amiket elteszek, e ezek sem kellene, hogy többek legyenek 1 dvd-nél…

vannak a filmek… amiket sosincs időm megnézni, csak mindenki kérdezi, hogy ez vagy az megvan-e… egy-egy filmet valóban megnézek, de a látni, hogy egyre kevesebbet tartok érdemesnek megemlíteni.

elindultam azon az úton, amikor az emberek úgy emlékeznek rám, mint arra aki bármit beszerez… amire szükség van. ennek most vége. van értelme, hogy elpukkantak ezek a vinyók, mert komolyan veszem a smart használatát, mert ugyanolyan típusú és gyártási sorozatú vinyókból nem csinálok tükröt többet, hiszen egyazon gépben valszeg ugyanakkor fognak megállni és ami valóban fontos azt vagy mentem, vagy az interneten tartom. mentsen a szolgáltató, a google, az internet…

mert az adathalmozás kétes értékű, értelmetlen dolog…

cimkék

6 hozzászólás

  • december 27., 2006 — 11:17 | Permalink

    Linus erre is megmondta a frankót: Only wimps use tape backup: real men just upload their important stuff on ftp, and let the rest of the world mirror it.

    Amúgy mélyen együttérzek.

  • december 27., 2006 — 15:38 | Permalink

    Nálam a felsorolásod úgy folytatódna, hogy és vannak az írások. Megjegyzések, amiket egy könyv, egy cikk olvasása közben dobáltam be texteditorba. Esszék, amikkel a megírásuk után egy évvel már magam sem értettem egyet, más esszéket, amiket még mindig vállalhatónak érzek. Jegyzetek különböző ‘ennek egyszer utána kell menni’ témákhoz.
    Képekkel, pdfekkel, blogbackuppal se haladják meg a kétszáz megát, és rendszeresen mentem őket, mert ha elvesznek, örökre vesznek el.

  • december 27., 2006 — 16:35 | Permalink

    4db 400g. Nem kis mennyiség! A fotóimat sajnálnám legjobban, ha elvesznének, bár, ha őszintén belegondolok, azt hiszem egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kerestem elő régi képeket. De hátha kell majd valamelyik 20 év múlva…

  • december 27., 2006 — 17:50 | Permalink

    lehet, hogy inkább magamat szuggerálom, hogy nem is olyan nagy baj, hogy elvesztek ezek… valamiért azonban a star wars képregények megmaradtak… lehet, hogy ez jel?:)
    a fényképeim sem vesztek el ezek sok helyen mentve vannak, de talán itt az idő, hogy új életet kezdjek!

  • december 30., 2006 — 3:50 | Permalink

    Davaj, davaj, legyen benne az ujevi fogadalmadban :)

  • Gyula
    január 16., 2007 — 8:24 | Permalink

    A dolgok néha utólag értékelődnek fel. Különösen azok amik megismételhetetlenek. Van egy képem a feleségemről amint az íróaszal mellet ül. Semmi különös nincs rajta, lehet, hogy nem is én csináltam, hanem valamelyik gyerek játékból. A kép önmaga értéktelen lenne, de ez az utolsó képem róla. Néhány héttel utána agyvérzést kapott és meghalt, 38 éves volt.
    Amit nem tudtok reprodukálni mentsétel rendszeresen.

Hozzászólás

Az email címe soha nem jelenik meg máshol. A név és az emailcím megadása kötelező

*
*