öregszem. ülő helyet vettem egy rock koncertre. ezzel szemben bryan nem bír öregedni és végig álló helye volt az első sor előtti helyen, amit egyesek színpadnak is hívnak. most okolhatnám az egész este gyötrő fejfájásomat is… de nem: öregszem.
ha jól számolom negyedik alkalommal látom élőben és mindig lenyűgöz előadásával. annak ellenére, hogy klasszikus értelemben nem egy képzett énekes, gitárjátéka sem sorolható a virtuózok közé, azonban van benne valami, amitől mégis a nagyok közé tartozik, nem beszélve a remek zeneszerző képességeiről. legelső találkozásunk 1992-ben a véletlen műve volt. ugyanis nem nagyon ismertem munkásságát, de amikor itt járt a népstadionban, az extreme volt az előzenekar, akiket nagyon szeretek, így emiatt megnéztem és nagyon jó volt…
ez előző turnéjuktól eltérően nem hófehérben, hanem feketében álltak a deszkákra és nem hárman, hanem öten. így bryan visszakaphatta gitárját és nem basszusgitáron nyomta végig bulit, ami nagy könnyedség volt keith-nek, hiszen nem kellett felváltva ritmus/szólóznia úgy, hogy a dal együtt maradjon. ennek egyébként annyira megörült, hogy sikerült néha szétjátszania a dalokat. ennek ellenére nagyon élveztem a teltebb hangzást és jól esett a zongorát hallani a back to you alatt is. ugyanakkor ez a szőnyeg elveszi az élét a zenének és ha nem figyelnek oda, akkor csak bután hömpölyög és szétválaszthatatlanok lesznek a szólamok. nos itt ebből nem volt gond…
a beharangozott kezdést követően 40. percben el is indult a koncert. ez a fazon hihetetlenül szimpatikus és közvetlen. végig érezni rajta, hogy élvezi amit csinál és azt teljes odaadással teszi. nincsenek allűrök nincsenek felesleges dolgok. zene van és a közönség… úgyhogy üzenném a fentieknek, hogy legközelebb valami ilyen szeretnék lenni :)
a room service-zel kezdett és ezt követően a somebody, ami ifjú korom meghatározó dalai közé számított (emlékszel steve, amikor játszottuk ezt a nótát?:). a koncert össze volt rakva nem volt üresjárat.
úgy 100 perc után lement a zenekar és csak bryan jött vissza egy szál gitárral és egy szájharmonikával és amolyan neil young módra még játszott fél órát egyedül.
véleményem szerint az egy szál gitáros játék két dologra jó. megtudni, hogy előadó mennyire zenész, illetve, hogy az előadott dal mennyire dal. akinek nincsen zenei érzéke (és jaj mennyien vannak a pályán ilyenek) azok nem tudnak egy ilyen helyzettel mit kezdeni, és ha egy dal nem dal, akkor ez nem szólal meg egy szál gitáron. itt bryan olyan dalokat játszott, amelyek az eredetileg zongorán hallhatók (straight from the heart), vagy három énekszólammal rendelkeznek (all for love). a please forgive me kifejezetten unalmas dal számomra, most viszont egy szál gitáron rácsodálkoztam.
nem is tudom mit mondhatnék még… talán azt, hogy aki tudja holnap debrecenben ne hagyja ki. megnézném még egyszer ha tehetném…
ja igen, amiket hiányoltam: on a day like today, getaway, there will never be another tonight
sokat gondolkodtam, hogy milyen dalt tehetnék ki, ami nem triviális és talán kedvet kap hozzá más is. ez mindig nagy dilemma. a get off my back mellett döntöttem, ami a spirit című rajzfilmhez készült…
bryan adams: get off my back
well you think that you can take me on
you must be crazy
there ain’t a single thing you’ve done
that’s gonna faze me
oh, but if you want to have a go
i just want to let you knowyeah get off my back and into my game
get out of my way and out of my brain
get out of my face or give it your best shot
i think it’s time you better face the fact
get off my backyou know it’s all just a game that i’m playing
don’t think that you can’t find a way in
that’s what i’m saying
oh if you want to have a go
i just want to let you knowoh, get off my back and into my game
get out of my way and out of my brain
get out of my face or give it your best shot
i think it’s time you better face the fact
get off my backoh, if you want to have a go
i just want to let you knowget off, get off (yeah)
get off of my back and into my game
get out of my way and out of my brain
get out of my face or give it your best shot
you know this train is coming off this track
get off my backyeah get off my back
get off, (yeah) (ohh)
get off, get off, get off, get off,
get off, get off, get off,
get off my back
6 hozzászólás
bárcsak ne hagynám ki holnap, Debrecenben… :P
nekem is lelkiismertfurdalásom van, pedig tegnap voltam :)
Akkor ezért nem találkoztunk tegnap este mert mi Zsoltal meg a lányokkal a küzdőtéren voltunk.:-)
Valóban, aki ki tud állni egy farmerban és pólóban, (már-már az is legendás, hogy nincs semmi háttérkép), belecsap a húrokba és 10 perc múlva mindenki egy ütemre tapsol… Na az igen!
Nekem is a negyedik koncertem volt és mégis legszivesebben holnap Debrecen felé venném az irányt…
Egyébként én a Heat of the Night-ot hiányoltam.
Ja,és igen, emlékszem!
hogy stílszerű legyek:
“Those were the best days of my life”:-)
A gitáros Keith nem szétjátszotta magát, hanem bohóckodott. Nekem egyátalán nem tetszett ez a része a koncertnek. Láttam már Tátrai Tibort is beindulni, de minőségi különbség van a két gitáros között. Vagy nem mindegy, hogy ki akar a háta mögött gitározni: egy Gary Moore vagy egy megboldogult SRV mindjárt másképpen nézett volna ki. Szóval, ezért a részért kár volt. Viszont tényleg jó volt a koncer,t a közönséggel tartotta a kapcsolatot Bryan, mindkét oldalon volt mikrofon, cserélgette a helyét, hogy mindenkihez közelebb legyen, lement az első sorba, fényképezkedett a rajongókkal: a csaj sem volt semmi, ahogyan magához rántotta. Szóval nagyon élveztük mi is a barát-munkatársaimmal (cégesen beneveztem akit érdekelt).
A daloknál nem mindig lehet egy szál gitárral eljátszani. Vegyük például az In your room-ot a Depeche Modetól a maga hangsúlyos zongorabetétjével vagy egy Mike Oldfield előadást. Mégis jó zenének nevezem.
szerintem nem szabadna összekeverni a dalt és annak hangszerelését. dm-ről nem tudok nyilatkozni, de oldfield megszólal egy szál gitáron, a hangszerelés ehhez csak hozzáad és esetleg más dimenzióba helyezi az egészet. de a dal az dal marad. ami csak hangszereléssel szólal meg, akkor ott nem a dalszerzőé a dicséret…
nekem ez volt életem első Bryan koncertje, de hál’ Istennek nem az utolsó. Fantasztikus volt, a közvetlenségével, a kedvességével,az energiájával. És a végén még könnyeket is csalt a szemembe a Never Let Goval – gyönyörű szám, egy szál gitáron még inkább az, és az külön hízelgő, hogy csak Pesten játszotta el.
Én nagyon hálás vagyok ezért az élményért!