k:blog

pár hete történt

én: akkor hétfőn jelentkezem…
ő: lenne itt még valami…
én: igen..?
ő: köszönetképpen hoztam egy kis…
én: de ez egy digitális fényképezőgép…!?
ő: gondolom örül neki…
én: nem, nem örülök…
ő: ?!?!
én: nézze, ez mégsem egy tábla csoki…
ő: de, ahogy hozzáállt a munkához, az emberség meg minden…
én: mindenkivel így teszek, önök sem voltak kivételek, ez a munkám…
ő: és mi ezt köszönjük…
én: én meg ezért kapom a fizetésemet…
ő: azért ezt itt hagynám…
én: nem, ezt el kell vinnie…
ő: a főnököm küldi, nem én… nem fogja elhinni…
én: hívjuk fel, elmondom neki is…
ő: hát… most miért hoz ilyen kellemetlen helyzetbe?
én: ön hoz kellemetlen helyzetbe és én holnap is szeretnék tükörbe nézni…
ő: hát… én most nem is tudom, hogy mi legyen…
én: van egy áthidaló megoldásom…
ő: igen..?
én: látogassák meg az fsf.hu honlapját, és ott van egy ilyen “hogyan támogathat” rész. na ott le van írva hova lehet pénzt küldeni, és még a könyvelésben is jól mutat…
ő: hát…
én: csak annyit kérek, hogy az összeg mellé írják oda, hogy a “gnome lokalizációjára”
ő: hát ezt meg kell beszélnem a főnökömmel…
én: rendben, megértem… és hétfőn jelentkezem hogy a munkával készen vagyunk-e…
ő: ja, igen…

ezek az emberek nem hibásak, hiszen rendkívül kedvesek és korrektek, nem kívántak tőlem semmi szabálytalan dolgot, de valahogy bennük van, és majdnem mindenkiben benne van, hogy ha normálisan szól hozzájuk valaki, akkor azt jutalmazni kell (ráadásul én gyakran leordítom a fejét azoknak akik megérdemlik, szóval nem érzem magam túl kedves embernek). én az orvosnak sem szoktam hálapénzt adni, úgy érzem a tb-nek megy a fizumból rendesen… baj van ezzel az országgal, túl kéne már lépni ezeken a dolgokon…

itt szeretném jelezni, ha bármelyik partner vagy mittudmén olvassa ezt, akkor a karácsonyi ajándékok helyett, amit szoktak küldeni (ha nem szoktak, akkor ez most nem felhívás az ajándékküldésre :), inkább ilyenekkel lepjenek meg, annak nagyon fogok örülni… köszönöm… és én kérek elnézést…