intelligens emberrel mindig élmény beszélgetni… tulajdonképpen bármiről. amikor csányi vilmos előadását hallgattam anno, úgy éreztem, hogy bármit mondana, innám a szavait.
ebben a könyvben az elmúlt öt évben megjelent (vagy visszautasított) cikkei találhatók különböző témakörökre osztva, elrendezve. nekem ettől egy idő után egysíkú egy picit, de nyilván ennek oka, hogy következetesen marad meg gondolatvitelénél, jelenjen az meg bármikor és bármelyik sajtóorgánumban.
ezek a rövid írások rendkívüliek. mit nem adnék, ha ekkora kifejezőerővel rendelkeznék magam is… a legszélesebb spektrumban beszél a magát, engem, bárkit foglalkoztató kérdésekről, de olyan pimaszul, hogy a végén mindig a fejemre csapok: hát persze! én is ezt akartam mondani!
a hozzáadott ismeretanyag pedig páratlan.
vagy húsz évvel ezelőtt a finn gazdaság valamiért lelassult, a közgazdászok számára is érthetetlen gazdasági problémák adódtak. ekkor a finn parlament harminc százalékkal megemelte az oktatási tárca költségvetését, mondván, akármi is a megoldás, az oktatásnak biztosan lesz benne szerepe és azt a pénzt előre oda kell adni.
mindig irigykedtem a finnek parlamentjére.
hát én is… :)
és akkor jöjjenek a hétköznapi hősök…
a lehetetlenre vállalkozó ember … amikor ott indult, alkalmam volt néhány kollégámmal kevés segítséget nyújtani neki, és láttam hogyan indult el. egy lepusztult, korszerűtlen, forráshiányos intézményt kapott másfél száz elkeseredett emberrel, és egy angol szakértői véleményt, hogy ezt az állatkertet legcélszerűbb azonnal bezárni, mert korszerűsítése gyakorlatilag lehetetlen.
aki járt ott tudja, hogy persányi csodát csinált. nem csak azzal, hogy pénz varázsolt, azzal is. nemcsak azzal, hogy jó csapatot szervezett, azzal is. nemcsak azzal, hogy korszerű, remek ötleteket valósított meg, azzal is. hanem a legfőképpen azzal, hogy az állatkertet kinyitotta a világra, hogy a magyar közvéleménnyel el tudta hitetni, hogy az állatkert fontos, és a legtöbb ember, akitől segítséget kért, adott is neki.
