a nanotechnológia a jövő reménysége. teljesen új távlatokat nyit majdnem minden tudományágban. lényege, hogy a rendkívül kis méretű dolgokat lehet előállítani. ilyenkor a milliméter milliomod részéről beszélünk.
egy ilyen technológiával elsősorban az információtechnológia és a telekommunikáció részére értékes, azonban gyorsan a biológia területén is bevethetőnek tekintik. gondoljunk csak bele, hogy mi történne akkor, hogy nanorobotok a testünkbe kerülve szembeszállnának a betegségekkel, tisztítanák az érfalakat és még sorolhatnám…
egy ilyen nanorobot szoftverrel működik… azt hiszem itt kezdődnek a problémák.
derrick: smartcouch. it’s nanotech.
sinom: hmm?
derrick: it’s a fantastic piece of furniture, simon… and it cleans itself.
a történelem során nem egyszer fordult elő, hogy egy technológiát ugyanolyan sikerrel lehet jóra és rosszra is használni. a nanotechnológia sem lenne teljesen más.
ha valaki készítene olyan nanorobotokat, amely az agyba hatolva az idegpályákon keresztül kontrolálná a cselekedeteinket, vagy cselekedeteink bizonyos részét, akkor az már maga a horror.
ez a film pontosan erről szól. ha rendszeresen csomagot érkezik, aminek nincs feladója és üres, akkor ott valami nem stimmel… ha, azonban csupán üresnek tűnik, de nanorobotok százezrei találhatók benne, amelyek arra vannak programozva, hogy vásárlásra bírja az embert, akkor már van értelme az egésznek, még ha éppoly torz és kifacsart is…
de mi történik, ha hiba van a kódban… láttunk már ilyet, nem? :) …és nem a megfelelő hatást ér el… a patchek újabb dobozokban érkeznek… de mi van, ha már nem akarod kinyitni a dobozokat?
simon: i’m full of bugs. I’m full of mistakes.
trish: life is full of mistakes.
ez a film remek. kafkai, nyomasztó, postszociál, lowbudget környezetben játszódik, ami teljesen kiemeli lényeget, egyben lecsupaszítja a problémát, hogy közel engedjen magához. hogy ezentúl furcsán nézhess… az üres dobozokra mindenképp…
