elég volt… június 1-től ez a blog nem támogatja az internet explorert. ennek oka, hogy nem vagyok hajlandó lemondani bizonyos funkcionalitásokról az ie miatt, és nem szeretném a kódomat szerteágaztatni (és most sorolhatnám a technológiai okokat, de nincs kedvem…). másrészről ideje megint kicsit népszerűsíteni a firefoxot.
ugye te is mindig arról álmodtál, hogy szólsz, hogy valami nem jó, és akkor aki azt elrontotta megjavítja…?
ja és tegnapra… és megköszöni, hogy szóltál… hát van ilyen, de egy multinál?!
és felébredsz egy kockában… amelynek minden oldalán egy ajtó van, minden ajtó egy másik kockába vezet, és minden kocka csapdát rejt, és minden csapda más, mint az előző… és amikor azt hiszed van kiút, rájössz, hogy a kockák mozognak… de kell lennie rendszernek…
nemrég volt egy nagy megmozdulás, amit a hanglemezkiadók szerveztek annak érdekében, hogy ne letöltsenek az emberek, hanem vásároljanak… ebben én több problémát is látok…
szerintem minden zenét szabadon elérhetővé kellene tenni mp3-ban, szabadon kellene játszani a rádióban, szabadon… és amikor valami megtetszik, akkor úgy érzem ezt meg kell vennem…
olyan film már volt, amikor idegen civilizáció és/vagy genetikai kísérletek kapcsán elszabadul a vírus / hordozó / mutáns és azt egy fegyveres különítménynek kell megölni/megóvni egy titkos labor / alagút / barlang / űrállomás mélyén… vajon hányszor lehet elsütni még ezt? szerintem még ezerszer…
mi lenne, ha dobozok érkeznének? nap, mint nap… mi lenne ha mindegyik üres lenne? és mi lenne, ha mégsem? mi lenne, ha tejet vásárolnál, egyre többet, pedig tejallergiád van?
mi lenne, ha az 1.0 hibás… és szükséged lenne a frissítésre?
csütörtökön teljesen váratlanul kezembe akadt egy gitár… igaz nylonhúros, igaz klasszikus… és elkezdtem játszani a következő dalokat:
már számos film született képregény alapján. az utóbbi időben pedig ugrásszerűen megnőtt ezek száma. titokban nagyon kezdtem irigykedni a marvel részvénytulajdonosokra. vannak felejthető és vannak elfeledett alkotások…
a történet közben szépen megjelenik az egész kialakított univerzium, amely akkora távlatokat nyit, hogy szinte bánom, hogy vége a filmnek, hiszen annyi elvarratlan szál marad… mégis a történet egész és kerek.
azt hiszem a franciáknak gyakrabban kéne sci-fit készíteniük…
be kell valljam, hogy még sohasem jártam a szigetországban, és a hétfői utam után sem érzem ezt, mégis rengeteg élmény támad az emberre, amikor kikerül megszokott környezetéből.
lazára vettem a figurát, és minimalizáltam a cuccot. egyetlen kézitáskát vittem… és egy hatalmas projektbe csöppentem…
ezek a rövid írások rendkívüliek. mit nem adnék, ha ekkora kifejezőerővel rendelkeznék magam is… a legszélesebb spektrumban beszél a magát, engem, bárkit foglalkoztató kérdésekről, de olyan pimaszul, hogy a végén mindig a fejemre csapok: hát persze! én is ezt akartam mondani!
az outsource-ról vannak az embernek elképzelései… ha másért nem, hát azért, mert ahol dolgozik, ott van egy ilyen részleg (innen is üdvözlöm őket :), mégis jelen olvasmányomban, a hol a világ lapos olyan dolgokkal szembesülök, amelyek mellett nehéz elmenni rezzenéstelenül…
egy tegnap délelőtti beszélgetés meghatározta a hétfőmet…
félek egyszer elhagy a szerencsém, és nem fog kirángatni a legnagyobb slamasztikákból, amibe akaratomon kívül keveredem bele… így most egy 160 oldalas doksi elött üldögélek és kétségbe vagyok esve…
Legfrissebb hozzászólások