január 2., 2006 – 8:13
6 / 3,022

asian book up
igen, mint az kitűnt már nem egyszer gyakran járok könyvesboltba. még emlékszem milyen melegség járta át a szívemet, amikor a nyugati téren megnyílt a hatalmas könyvesbolt.

decemberben azonban számos könyvet kellett beszereznem, amit oly módon tettem, hogy a neten megkerestem a vásárolni valót, és egy cédulára felírva meglátogattam az intézményt, ahol ugye én lennék a vevő. néhány beszélgetést emlékezetből felidéznék ezzel kapcsolatban:

én: jó napot kívánok, keresek egy könyvet, aminek a címe: japán hősi legendája
eladó: még nem is hallottam róla… mikor adták ki.
én: az internet szerint 2005-ben
eladó: nem emlékszem rá, miről szól?
én: japán mítoszokról és teremtéselképzelésekről
eladó: megnézem a gépben… egy pillanat
én: köszönöm…
eladó: van belőle 9 darab
én: remek, kaphatnék egyet?
eladó: hááát nekem igazából takarítanom kéne, mert fél óra múlva zárunk
én: azt nem zárá után szoktak?
eladó: (elhúzott arccal) induljon el arra azon a soron lesz
én: igen, én is ott kerestem, mert szerintem ott logikus…
eladó: akkor nézze meg a regényeknél
én: de hát ez nem az…
eladó: igen, de a kolléga, aki kitette, hátha oda sorolta
én: megnézem…

el, a másik kollégához…

én: jó napot kívánok, keresek egy könyvet, aminek a címe: japán hősi legendája
eladó: hmm, hogy néz ki?
én: bevallom, nem pontosan emlékszem, de mintha egy fehér borító lenne egy fekete tusrajzzal, amin egy szamuráj látható…
eladó: a harcművészeteknél nézte?
én: nem, mert nem hiszem, hogy odaillek…
eladó: nézze csak meg…
én: hát jó…

kis idő elteltével

én: a harcművészeteknél nem találtam, de nem vagyok meglepve…
eladó: micsodát?
én: amit az előbb kerestem: japán, hősi legendája
eladó: megnézem a gépben
én: a kolléga már megnézte, van belőle 9 darab
eladó: azért nézzük meg…
én: jó…
eladó: 9 darab van belőle…
én: pontosan, ahogy 30 perccel ezelőtt
eladó: nincs a gépben a borítója… és hogy néz ki a könyv?
én: ahogy az előbb mondtam… igazából nem tudom pontosan…
eladó: megnézzük a neten
én: jó…

kis idő elteltével

eladó: ezt a könyvet nem tűnik ismerősnek
én: akkor nincs?
eladó: 9 darab van belőle, valahol itt kell lennie…, a vallásos könyveknél nézte?
én: nem, nem néztem, ez inkább történelem, mitológia…
eladó: pedig érdemes lenne ott nézni… menjen arra, és ott jobbra annak sornak a túloldalán…
én: tudom…
eladó: de 15 perc múlva zárunk…
én: szuper…

kis idő elteltével elhagyom a boltot, amikor a kirakatban meglátom a könyvet, és visszafordulok

biztonsági: zárva vagyunk
én: ahogy nézem még 10 percig nyitva van az üzlet
biztonsági: de már nem lehet bejönni
én: én azt a könyvet szeretném, ami ott a kirakatban van, csak elveszem és már itt sem vagyok…
biztonsági: zárva vagyunk
én: igen, de én szeretném megvenni azt a könyvet…
biztonsági: majd holnap reggel tíztől
én: holnap reggel tíztől dolgozom…
biztonsági: én is
én: de én, nem itt, hanem a munkahelyemen…
biztonsági: kellemes ünnepeket

és visszalép a boltba…

ezután, másnap elmentem egy apró könyvesboltba…

én: jó napot kívánok, keresek egy könyvet, aminek a címe: japán hősi legendája
eladó: azt hiszem még van belőle pár darab
én: jajj ne, és látta már?
eladó: hogyne itt is van!
én: nagyon köszönöm!
eladó: egyébként ez egy nagyon szép könyv, biztosan örülni fognak neki…
én: tudja mit, kérek még egyet!
eladó: tessék, de várjon, ez kicsit piszkos már, hátramegyek a raktárba, megvárja?
én: persze, köszönöm
eladó: itt is van, kellemes ünnepeket…
én: hasonló jókat

kell valakinek magyarázni a kettő közötti különbséget?
ezentúl csak kis könyvesboltba megyek, ahol az eladó ismeri azt, amit árul, ahol nem olyanok vannak a boltban, akik takarítanak és az órájukat nézik…
asian book down

6 hozzászólás

  • attila
    január 2., 2006 — 9:55 | Permalink

    1996-ban Bostonban bementem egy kávéházban ami antikvárium is volt egyben. Reménytelennek tűnt megtalálni egy könyvet, de én nagyon szerettem volna angolul olvasni a Keresztapát, mert egyrészt érdekelt könyvben, másrészt pedig ezt ajánlotta az angoltanárnőm.
    Megkérdeztem a csapost, hogyan lehet itt megtalálni egy könyvet. Megkérdezte mit keresek, megmondtam neki, beütötte a számítógépbe, és mondta, hogy X.sor Y oszlop Z sor.
    Ott volt. ‘96-ban …

  • HiA
    január 2., 2006 — 19:50 | Permalink

    Ezt kiegészíteném egy kicsit:

    biztonsági: zárva vagyunk
    én: igen, de én szeretném megvenni azt a könyvet…
    biztonsági: majd holnap reggel tíztől
    én: holnap reggel tíztől dolgozom…
    biztonsági: én is
    én: de én, nem itt, hanem a munkahelyemen…
    biztonsági: kellemes ünnepeket

    TE: legyen szíves fáradjon be és küldje ki az üzeltvezetőt
    Ha erre esetleg azt mondaná, hogy ő már nincs itt, akkor:
    TE: akkor kérem hozzá ki a vásárlók könyvét!

    Felháborító, amit megengednek maguknak, azok akik állítólag el akarnak adni! Csak úgy lehet harcolni ez ellen, ha kifejezed nem tetszésedet!

    Üdv, A.

  • január 3., 2006 — 13:16 | Permalink

    Szia!

    Ha már rákerestél a neten, miért nem rendelted meg on-line?

    Üdv:
    Guszty

  • január 3., 2006 — 13:22 | Permalink

    már megtettem 2x is, de minden alkalommal a a köny gerince serult volt. azonban ha az amazonról rendelek, onnan mindig tökéletes minőséget kapok… tudnám hogy van ez…

  • január 9., 2006 — 15:27 | Permalink

    Én asszem a 10. perc után sikítottam volna, nem pedig a 30. után szépen boldog karácsonyozok… irigyellek, hogy ilyen buddha-nyugalmad van ilyen helyzetekben!

  • január 9., 2006 — 17:46 | Permalink

    na hallod! keresek egy könyvet, ami az ősi keleti kúltúrákról szól… aztán megütöm az eladót?!
    más lett volna a helyzet, ha nagy sándor könyvet kerestem volna. akkor leromboltatom az áruházat :)

Hozzászólás

Az email címe soha nem jelenik meg máshol. A név és az emailcím megadása kötelező

*
*