az egysíkúság nem elég kifejező, ha erről a játékról kell beszélni. hiszen miről is van itt szó? nyomja az ember a felfele nyilat és közben próbál jobbra-balra lavírozni és végigmenni a pályán.
aztán ha megvan, akkor egyre jobb időt egyre gyorsabban kell teljesíteni, vagy meglógni és a nehezebb részeknél már van értelme a fékeknek is… de ennyi: nincs más…
jah, de! lehet jó csajokat nézni és festegetni a járművet… szóval ez játék agyhalottakat célozza meg erőteljesen…
…és mégis… alig várom, hogy új gumikat vegyek a mustangra, amellyel növelhetem a stabilitást, hogy kevesebbszer csússzon meg fékezésnél… alig várom, hogy lenyomjak minden bunkót, aki le akarja nyúlni a játékban a kocsimat.
az agyhalál diagnosztizált, ujjam a felfele nyílon, szemem vérben, hálózati kábel kitépve, mert ha feltévedek az on-line versenyekre, akkor tuti, hogy elvesztem… ezt nagyon kitalálták.
és közben ezt hallgatom… érzed ezt a szágoldást?!?
joe satriani: back to shalla-bal
5 hozzászólás
Hát Rólad ezt nem is gondoltam volna! Úgy látom aki informatikus, az mind megfertőzőtdött az effajta ártékony játékokkal. ;)
Nem rosszak, csak az a baj velük sztem alapvetően, hogy egyre többet ül az ember a gép előtt, ahelyett hogy máshol ülne / lenne/élne.
J-nek igaza van! Neked minimum egy poratable playstation jar :-) geek…
j: én is csak esendő vagyok… :)
nagyon jó a cikk, de a zene kicsit olyan 1900-as évekbeli
valószínűleg én akkor voltam fiatal…