a delfinek hangja nem egy biológia munka. bár szilárd leó valószínűleg minden további nélkül írhatott volna ilyen munkát is. emberünk egyszerűen zseni volt.
rajongásom iránta több éve tart, amelynek kiváltó oka egy esszé írása munkásságáról. emlékszem, ahogy ültem a szabó ervin könyvtárban és csak néztem a könyveket döbbenten, mivel magyarul nem sok könyv jelent meg vele kapcsolatban, ezért elkezdtem az angol könyveket bújni.
amikor megtudtam, hogy írt egy novelláskötetet, azonnal megpróbáltam megszerezni, de az amazon sem volt a segítségemre, így a wish list-emben álldogált évekig, de végre a delfinek hangja megjelent magyarul is.
a könyv meglehetősen rövid. bevallom magam is meglepődtem méretén [árán nem különben]. az egész egy 1961-ben szatíra, amely a 90-es évek végéről tekint vissza a világra, és meséli el a hidegháborút, a leszerelést, mígnem az emberiség a békéhez nem jut, és megspórolva a tetemes fegyverzeti kiadásokat, meglepően jólétben él.
ehhez nem kellett más, mint a delfinek hangja. amint a tudósok felfedezik, hogy hogyan lehet beszélni a delfinekkel, kiderül, hogy valóban páratlan intelligenciával rendelkeznek, és számos tanácsot adnak az emberiségnek különböző kérdésekben, így a világbéke eléréséhez vezető út megtalálásában is. hát persze a gőgös emberiség, csak valami magas rendűnek vélt intelligenciától hajlandó tanácsot elfogadni, egymástól nem.
meglepő részletességgel foglalkozik a könyv a politikai helyzetekkel, finoman kidolgozva minden részletét. talán ettől kicsit nehezebb is olvasni, és sokaktól távol állhat stílusa, azonban érdemes egy próbát tenni, és a csattanó sem marad el…
számomra a könyv csúcspontja a következő eszmefuttatás:
a demokrácia alapelve szerint egy idióta ugyanannyit ér, mint egy lángelme. ezt tehát el kell fogadnunk. de vajon azt is kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy két idióta többet ér, mint egy lángelme?
2 hozzászólás
Már nem emlékszem rá, hogy mikor és hova, de nekem is egy esszét kellett írnom róla. Én is zseniálisnak tartottam, pedig eleinte nem örültem a feladatnak.
Bár sok mindenre már nem emlékszem, de egy érzés megmaradt, amit talán akkor éreztem életemben először:
Én még nem csináltam semmit.
ha hasonló könyveket olvasol, vagy hasonló témákban “kutatsz” ez az érzés gyakran utolér…