a könyv címe mindenesetre sokat sejtet, azonban itt egy három napos előadássorozatban feszegeti feynman, hogy mi is a tudomány és közben persze elkalandoz erre-arra. ennek ellenére nehezen olvastam el a könyvet, mert nekem erőteljesebben kellett koncentrálnom egy-egy részre, sőt néha bele próbáltam gondolni, hogy ez vagy az angolul hogyan is hangozhatott…
mégis kiragadnék egy-két nekem tetsző részt, csak úgy kedvcsinálónak:
egyszer hawaiiban ellátogattam egy buddhista templomba. A templomban egy férfi azt mondta: „elmondok önnek valamit, amit sosem fog elfelejteni: minden ember megkapja a mennyország kapujának a kulcsát, de ugyanez a kulcs nyitja a pokol kapuját is”
innen feynman egyből az atomenergiára asszociál, mint energia és mint bomba… azonban számomra életem különböző területein megélt dolgok rohantak meg, ahol számtalanszor kiderült, hogy ugyanannyi energiával jót és rosszat is cselekedhetünk, azonban ezek megtalálása és megkülönböztetése jóval nehezebb feladat, mint a kulcsot megszerezni…
az egyik előadás a kétkedés fontosságát elemzi a tudományban. vagyis azt, hogy nem feltétlenül kell mindent elfogadni, hiszen aki nem kétkedik, az általában nem fedez fel semmit… és a fizikai törvények kialakulásában ez rendkívül fontos momentum, a törvények átértékelésében, illetve pontosításában.
például elfogadott volt, hogy a mozgás nem befolyásolja egy tárgy tömegét, vagyis, ha megmérjük egy forgó játék csiga tömegét, és akkor is megmérjük, ha már nem forog, akkor ugyanazt a tömeget kapjuk. ez megfigyelés eredménye. de általában nem tudunk valamit megmérni pl. néhány milliárdodrész pontosságával. ma viszont már tudjuk, hogy egy forgó csiga tömege nagyobb, mint egy nem forgóé, méghozzá a különbség kevesebb, mint egymilliárdod rész a nyugalmi tömegéhez viszonyítva. ha a csiga elég gyorsan forog, úgyhogy a szélei elérik a másodpercenkénti 300000 km-es sebességet, akkor a tömegnövekedés már észlelhető, de addig nem. annak idején az első kíséreteket olyan csigákkal végezték, amelyek a 300000 km-es sebességnél jóval lassabban forogtak. ekkor viszont a forgó és a nem forgó csiga tömege, az akkori mérési pontosság mellett, pontosan megegyezett, és valaki ebből arra következtetett, hogy a tömeg sohasem változik.
ez a kis történet remek példa arra, hogy rendkívül fontos a nagy mértékű elvonatkoztatás, ahhoz, hogy valóban újdonságok kerüljenek napvilágra. pont erről beszéltem a nasa kutatás kapcsán is, amely nem mer elrugaszkodni a szén alapú élet elvétől. azonban a pontosság is rendkívül fontos, bár néha félrevezető, hiszen a csiga esetében azt kellett volna állítani a kísérletek során: “a tömeg nem sokat változik, ha a sebesség nem túl nagy”. de vajon ki hinne egy ilyen fizikai törvényben? hiszen tele van bizonytalansággal, amely a laikusok szemszögéből meglehetősen elfogadhatatlan. vagyis határozottnak kell lennie, a laikusok felé, amely viszont a tudomány nyelvén kétkedéssel kell, hogy megteljen, annak érdekében, hogy tágíthassa a tudomány határait.
a másik mondat, amely nagyon megragadt bennem:
…most tudósok dolgoznak, hogy kifejlesszék azokat a betegségeket, amelyeket korábban nagy erőfeszítések árán megfékeztek…
ehhez no comment…
feynman mindig abban hitt, hogy van magyarázat. Hitt a természettudományokban és a felmerülő kérdésekben ebben kereste a megoldásokat, valamint hitt a dolgok valószínűségében is… ezzel kapcsolatban két rövid részletre terelném a figyelmet:
sok ember elhiszi az anekdotákban történteket, amelyekben csak egyetlen eset szerepel nagy számú eset helyett… az egyetemen gépeltem valamilyen filozófiai témát. ez teljesen lekötött, nem gondoltam semmi egyébre mint a témára, amikor hirtelen a legrejtélyesebb módon a lelkembe hatolt a gondolat: meghalt a nagymamám… közvetlen ezután a földszinten csöngött a telefon… egy férfi felvette, beleszólt a telefonba, majd hívott valakit: „hé, peter!”. a telefon nem nekem szólt, és a nagymamámnak nem volt semmi baja…
ez egy fontos dologra hívta fel bennem a figyelmet. nevezetes arra, hogy az ilyen eseteket nem tartjuk számon, mígnem, a történtek klappolnak, ha úgy tetszik, hír értékűvé vállnak. ha összegyűjtjük a fenti és az anekdotában szereplő eseteket, vajon mekkora valószínűséggel érzi meg valaki, valaki másnak a halálát?
ezekkel a történetekkel kapcsolatos másik lényeges dolog, hogy nem szokták leírni a történetekkel kapcsolatos össze körülményt… a feleségem tuberkulózisban betegedett meg, és hét évig volt beteg. amikor megkapta a tuberkulózist, adtam neki egy órát… azon a napon adtam neki az órát, amikor megbetegedett, és azt az ágya mellett tartotta hét éven át, mialatt egyre betegebb és betegebb lett. és végül meghalt. este 9.22-kor halt meg, és az óra 9.22-kor megállt és soha többé nem járt.. szerencsére emlékszel a történet néhány további részletére. úgy öt év elteltével az óraszerkezet megkopik. minden alkalommal amikor meg kellett javítanom, a fogaskerekek lötyögtek. másodsorban pedig eszembe jutott, hogy a nővér, akinek a halotti bizonyítványba be kellett írni a halál beálltának idejét, fogta az órát és forgatta, hogy kicsit jobban lássa a számokat, majd letette, és ekkor állt meg az óra.
ennek lényege, hogy ami egyszer vagy akár kétszer is előfordul, az nem bizonyít semmit. a bizonyíték mindig akkor van, ha végtelen vizsgálat során is megállja a helyét az állításunk…
és végül…
mellékesen szólva, az emberek megkérdezik tőlem, miért kell a holdra menni? azért, mert a tudomány nagy kalandja. közbevetőleg megjegyzem, hogy ez hozzájárul a technikai fejlődéshez is. a holdra menéshez el kell készíteni mindezeket a műszereket és rakétákat, és a technika fejlesztése igén fontos dolog. ezenkívül ez boldoggá teszi a tudósokat is, és ha a tudósok boldogok, akkor kidolgoznak valami jó dolgot a hadviselés számára.
ez nagyon megütött. nagyon kedves gondolatnak tartottam azt, hogy a tudósok ”boldogok”, de ahogy a feynman egyből a hadviselésre asszociált, az nagyon megdöbbentett. azt hiszen innen remekül látszik, hogy mennyire más a gondolkodást képvisel a los alamosi tudósok között… hogy mennyire furcsa lehetett nekik szilárd leó elgondolása a tudomány, a hadviselés és a béke kapcsolatáról…
