október 10., 2005 – 0:14
2 / 1,714

régen szerettem volna egy könyvet írni technikai dolgokról, amikkel foglalkozom. azt szerettem volna, hogy a páros és páratlan lapok különböző színűek lennének. a páratlanok halványszürkék, a párosak pedig fehérek. a fehér színű oldalakon technikai mélységekben vájkálnék, bitszintről hoznám fel a rejtélyeket. a szürke színű oldalakon pedig az éppen az adott technikai kérdéshez kapcsolódó történetet mesélnék el, ami velem esett meg lassan tíz éves tanulmányaim során, kötetlen stílusban. aki úgy dönt, hogy a technikai dolgok érdeklik, az csak a fehéreket, aki pedig könnyedebb stílusra vágyik, az csak a szürke lapokat olvashatná. talán buta ötlet az egész és a kutyát sem érdekelné…

most valami hasonló lehetőség elé kerültem… és elbizonytalanodtam. talán már nem vagyok olyan jó ebben a témában, nem lennék elég hiteles, nem tudom… megijedtem… de a héten meg kell tudnom magamtól, hogy mi legyen… bár kicsit tartok tőle, hogy az amúgy is sűrű táncrendembe nem tudnék belepréselni még egy… hmm… hátizsákot, ahogy felénk mondják…

azonban van egy kedves történetem, ami nem velem történt meg, hanem az egyik brainsharen mesélte az egyik konzultáns kolléga:

a haditengerészetnél volt egy netware szerver, amely teljesen bizonytalan időközönként dobott egy abendet (=abnormal end). a gép jól be volt konfigurálva, teljesen fel volt patchelve és semmi nem segített… amikor a konzulens kint volt az ügyfélnél, sosem tudták reprodukálni a hibát és mindenki tanácstalan volt. egyik nap éppen beszélt a konzulens az ügyféllel telefonon, amikor hitelen nagy statikus zörej támadt, ami 2 másodpercig tartott, majd az ügyfél mondta, hogy megint abendelt a szerver. erre a konzulens megkérdezte, hogy mi volt a statikus zörej, mire a válasz csak ennyi volt: „jah, az? éppen demagnetizálták az egyik atomtengeralattjárót…”. hírtelen mindenkinek összeállt a kép és árnyékolt szobába helyezték a szervert, és a hiba nem fordult elő többet…

cimkék

2 hozzászólás

  • peter
    október 11., 2005 — 9:24 | Permalink

    A feher-szurke elkepzelesed remek lenne, szerintem probald meg. Ha mast nem, annyit nyersz vele, hogy lesz meg egy hangzatos sor a CV-dben :-P

  • am
    október 13., 2005 — 14:09 | Permalink

    Nekem elég volna a szürke rész, a fehéret úgyse érteném :) De az mindenképpen nagyon jó lenne!
    Erről jut eszembe: emlékszel még maques lánclevélparódiájára? Megvan az valahol? Annak idején napokig röhögtem rajta …

Hozzászólás

Az email címe soha nem jelenik meg máshol. A név és az emailcím megadása kötelező

*
*