a múlt héten hátrahagyva a jó öreg kontinenst, és elvágva magam az informatikától próbáltam figyelni magamon az elvonási tüneteket.
a legnagyobb meglepetésemre azonban egyre ritkábban gondoltam arra, hogy meg kéne nézni az emailjeimet. nagy szerencse, hogy a közelben valóban nem volt semmi lehetőség arra, hogy rákattanjak a netre. amennyiben lehetőségem nyílt volna rá netezni, titkon vártam volna, hogy mikor lesz alkalmam újra és újra csatangolni egyet a hálón.
tehát elmondhatjuk, hogy minél nagyobb az elszakadás mértéke, annál jobban viselem a netmentességet…
ez azt jelenti, hogy nem vagyok teljesen reménytelen…
viszont nagy erőkkel faltam a könyveket.
