k:blog

sikerült befejeznem a dick regényét. azt kell mondjam, hogy mindig meg tud lepni, annak ellenére, hogy készülök rá, és annak ellenére, hogy valahol sematikus, illetve hasonló alapgondolatok köré épít egy-egy regényt. mindez azonban annyira hiteles, hogy nem igazán bánom.
a másik, ami tetszik a regényeiben, az az, hogy nehéz eldönteni, hogy sci-fi klasszikust vagy szépirodalmat olvas az ember.. [igaz, hogy a klasszikus sci-fi is szépirodalom... szerintem].
dick kedvenc témája a párhuzamos létsíkok, illetve világok problémája, illetve, és ebben nagyon jó :)
könyveinek utolsó öt oldalán derülnek ki a dolgok, olyan intenzitással, hogy az utolsó öt oldalt több alkalommal olvasom el, hogy minden részletét felfogjam, amit belesűrít. ez valódi katarzis, mindennek értelme lesz. zseniális, ahogy a szálakat fűzi, teljesen megzavarva mindenkit, hogy a végén, összeálljon az egész. mintha kaleidoszkópba néznék, és hiába tekerem, csak az utolsó apró mozdulattal áll össze az egész… és akkor hirtelen fejbevág, annyira, hogy beleszédülsz… hát ezért szeretem…