k:blog

lars von trier nagy benyomást tett rám amikor megnéztem a kingdom című opuszát. a titanic jelenlét filmfesztivál egyik filmje volt, amiről azt olvastam, hogy a twin peaks, az x akták és a vészhelyzet keveréke… ezek után még az sem tántorított vissza, hogy két napon keresztül kellett ülnöm a moziban… kétszer 4,5 órát. a film pedig dánul ment… angol felirattal és egy szinkrontolmács fordított… mindenki képben van? :)

hogy a helyzetet fokozzuk, zsoltot is elcipeltem magammal, amit így majd 5 év távlatából is emleget, főleg, hogy a 9. óra végen az a felirat fogadott: “folytatása következik”…

szóval az ügy nem záródott le, a film pedig kellően felzaklatott és felbosszantott. és akkor még furcsán néztem azokra, akik a 8. óra után jöttek el… és azt kell mondjam a film által feszegetett kérdések megválaszolásához az az egy óra sem segített…

hát itt álltam egy újabb lars von tier film eljött, amelyhez nicole kidman is a nevét adta. ez a párosítás rendkívül érdekes, ugyanis lars az, aki elutasít mindent, amit nicole jelent. lars nem egy hollywoodi filmes, nem érdeklik a megszokott dolgok és nem hajlandó kötöttségekben dolgozni…

nicole kidman számomra a five mile creek, majd a bmx bandits tinihőse… és utána nekem nem jelentett sokat, aztán, amint elvált tom cruisetól, nagyon érdekes filmekben kezdett játszani és érdekeseket készíteni. szóval ez a 3 órás film elé kicsit félve, kicsit tartózkodva néztem, de belekezdtem…

az egész egy hangárban felépített városban játszódik… dogville-ben. ebben a vázlatvárosban nincsenek falak, és csak a legszükségesebb díszlet található… így belegondolva larstól nem is vártam nagyon mást… az első óra után úgy éreztem, hogy nem kéne ezt nézni, ugyanis rendkívül lassú film volt, és nem láttam meg benne azt, amivé kiteljesedik. aztán meglódul a film és belénk tolja magunkat… áthatjuk milyen emberek is vagyunk, milyen emberek is vannak körülöttünk… és a film vége valóban egy arculcsapás, ami után csak ültem a képernyő eljött és nem tudtam mit is mondjak…

kösz lars, kösz nicole.