a december végi koncertet követően ismét egy leslie koncerten találtam magam. a véleményem valamelyest javult, de még mindig az az érzésem, hogy leslie fantasztikus szövegíró, bár én érzem hogy azonos motívumok itt ott megjelennek (ami szerintem több, mint természetes, hiszen mégiscsak ugyanaz az ember írja).
amikor roy és ádám adja elő a dalait… az nagyon ott van… kicsit magyar bob dylannek tűnik nekem, aki hatalmas arc, azonban, ha dalait mások adják elő az hétszer akkorát durran…
emlékszem egy az e-klubban egy roy és ádám koncertre, konkrétan az első lemezbemutató koncertre, ahol leslie is gitározott egy dalt, de érdekes módon elkezdett játszani, majd abbahagyta, lement a színpadról, majd visszahívták és mégis eljátszotta a dalt… úgy megkérdezném, hogy mi volt akkor, mert a nézőtérről nagyon furcsa volt az egész. mindig meg akarom kérdezni egy ilyen koncert után, de aztán sosem jön össze… ha megtudom elmondom…
tudom, hogy hülyeség, mégis így koncerten arra szoktam gondolni, hogy mit játszanék, ha hírtelen azt mondaná az adott előadó, hogy: gyere fel, nyomjál valamit nekünk!. persze ilyenkor mindig utálnám magam, hogy mostanában hanyagoltam a gyakorlást, és nagy beégés lenne, de azt hiszem, hogy a ride, cowboy ride lenne most az igazi… ez bizonyára valami rejtett exhibicionizmus, vagy nem is rejtett, hanem elnyomott :)
viszont a bakelit, az nagyon ottvan, nagyon tetszik:
menni kell, harcolok a széllel,
már megint játszom ma éjjel…
én csak a zenész, majd te leszel a vendég,
tegyél csak úgy, mintha nem is lennék!mert nem, nekem nem ez az álmom,
néha már csak hazavágyom, ó igen,
de hol van ez a hely…?fura egy kicsit ez a föld nevű bolygó;
mindenki keresi, hogy: “mikor, hol jó?”
és beülnek végül egy hajnali bárba,
mintha ott rájuk más is várna…de nem, nekem nem ez az álmom,
néha már csak hazavágyom, ó igen,
de hol van ez a hely? ez a hely……ahol van puha ágy, meleg otthon
s lesz egy régi lemez is a polcon,
kinek ott ül az idő a fekete ráncain…
változhat a világ százszor,
és bármilyen divatot játszol,
ó, az öreg bakelit, még mindig tudhat valamit!
ó, az öreg bakelit, még mindig tudhat valamit!s ha odafigyelnél, te is látnád,
hogy zsebre vágnak, akár egy számlát,
és kilóra veheted az idegen módit.
nincs benne semmi, mégis bódít!nem, nekem nem ez az álmom,
néha már csak hazavágyom, ó igen,
de hol van ez a hely…?ma már nem a zene, a pénz itt a lényeg,
kicsi a szív, és túl nagy az érdek.
úgy mennék már, hát fizetek gyorsan,
csak annyim maradt, hogy itt is voltam…de nem, nekem nem ez az álmom,
néha már csak haza… hazavágyom, ó igen,
de hol van ez a hely? ez a hely……ahol van puha ágy, meleg otthon
s lesz egy régi lemez is a polcon,
kinek ott ül az idő a fekete ráncain…
változhat a világ százszor,
és bármilyen divatot játszol,
ó, az öreg bakelit, még mindig tudhat valamit!
ó, az öreg bakelit, még mindig tudhat valamit!
