k:blog

David Koepp megpróbált egy majd 15 éves sekélyes stephen king novellából egy izgalmas filmet összehozni. Úgy érzem nem sikerült. a novella terjedelméből adódóan a film sem hosszú. Szerencsére, mert így is akad benne jócskán holtidő és ezen Johnny Depp sem tud segíteni, aki a Rémálom az Elm utcából és a meglehetősen ciki Ollókezű Edward óta szépen tanulja a mesterséget, mígnem a Karib tenger kalózaiban határozottan bizonyítani látszik, hogy színész. Sajnos Stephen King meglehetősen sablonosan tud írni… ám az is lehet, hogy ez a műve, mint alapmű volt az alapja a többinek, azonban az első fél óra után pontosan tudtam, hogy mi lesz a vége… ezért már csak az apróságoknak tudtam örülni, mint a shooter és “shoot her” szójáték. hogy valami pozitívat is mondjak a filmről, nem volt sok véres jelenet és inkább a thriller jelleget próbálta erősíteni…

Egy momentum azonban elgondolkodtató: hősünk egy megcsalást követő trauma következtében válik két személyiséggé. Sokan azt mondják, hogy nem lehet egy megcsalás olyan, hogy ne lehessen feldolgozni. nos azt kell mondjam lehet… Az, hogy ez a filmben ilyen végletekig elmegy, az nyilván a kibontásból ered. Valószínű, hogy nem megy mindenki végig ezeken a stációkon, míg eljut a kettős személyiségig, de határozottan állítom, hogy létezik ilyen út, és csak személyiségünk erején múlik, hogy meddig baktatunk rajta… és elérjük-e a titkos ablakot…