k:blog

vajon milyen a jó mentor? milyen a kapcsolata mesternek és padawanjának? milyen amikor elhagyja mesterét padawanja, mivel túllépte mesterét? nagyon nehéz kérdések ezek… a válaszok pedig minél nagyobb mentor vagy mester valaki, annál egyszerűbbek…

nekem voltak mentoraim… többen is… és én is voltam/vagyok mentor… talán… talán tart valaki ennek, hiszen nem attól mentor valaki, hogy mondja, hanem, hogy padawanjai annak tartják…

az első igazi mentorom ádám volt. istenként néztem rá és hatalmas erőt kaptam tőle, és eljött az idő, amikor megváltozott kapcsolatunk… életünk más utakat vett és én tovább léptem az addig kijelölt úton… rossz volt az elválás, de ezt csak később realizáltam, akkor megkönnyebbülésnek vettem… azt hittem mindent tudtam és szárnyaltam… később jöttem rá, hogy a tapasztalás keserves íze hátravan… rendszeresen találkozunk és megtanultuk kedvelni egymást… nevetünk egykori értelmetlen szenvedélyünkön… és talán sosem köszöntem meg neki… meg kellene köszönnöm… szóljatok rám…

aztán jött ole. az eszkimó… őt mellém rendelték mentornak… nem vette komolyan, és később már én sem őt… aztán évekkel később összefutottunk… nem tudtunk mit mondani egymásnak, furcsa volt… nem is jó, amikor kinevezik a mentort… nem alakul ki a kapcsolat…

és jött shirokuma… azt hiszem ő nem tekintett padawannak, de én a végletekig tiszteltem és tisztelem a mai napig. rengeteget tanultam tőle, csak azzal, hogy figyeltem, hogy össze voltunk zárva… szerintem soha nem tudom neki megköszönni, amit kaptam tőle… láttam milyennek kellene lennem, és láttam, hogy milyennek nem… ketten kiteszünk kétharmad igazi embert… volt olyan, amikor mellettünk állt a hiányzó harmad és szárnyaltunk… páratlan érzés

…és most elhagy egy padawanom… nem én engedem el, ő távozik, új mentort keres… könnyű szívvel és léptekkel… próbálom átkozni a helyzetet, de nem megy… megértem, hogy mennie kell. talán ádám ugyanezt érezte anno… most már érzem és is… ez is a tapasztalás álommása… vajon padawanom tanít nekem valamit? ugye milyen furcsa? nehezebb lesz nélküle, mégsem szeretném, hogy maradjon. a helyzet, vagy a padawanom tanít valami másra? egyszer már maradásra bírtam… hiba volt… menjen aki menni akar, hogy tiszta szívvel tehesse… mégis, úgy érzem olyan utat választ, ami nem helyes, de hát ki vagyok én, aki ezt eldönti… csak szomorúan nézem, ahogy elvész a messzeségben… egyszer, mikor újra találkoznak útjaink, jó lesz visszaolvasni mindezt, és talán bölcsebb leszek, vagy bolondabb, hogy tudjam így volt helyes…